Egy missziónárius naplójából... Kókusz és sült krumpli

Az Egyenlítőnek ezen a részén kókuszszezon van. Az esős évszak végére a zöld kókuszdió megtelik a benne lévő finom, édes vízzel. Amellett, hogy oltja a szomjat, kiváló természetes elektrolit forrás, számtalan egészségügyi előnnyel. Nagyon megszerettem a Brazíliában eltöltött évek alatt, különösen itt a forró éghajlaton. Ebben az évszakban a zöld kókuszban már beérik a vastag, friss kókusz réteg, ami egy külön áldás. Az eladók bárhol boldogan felhasítják nekünk a kókuszt a túlméretezett machetéjükkel, miután kiituk belőle a vizet, ha kéjrük. 

Gyerekkoromban úgy neveltek, hogy amit Isten ad, azt hálával fogadjuk el! Legutóbbi missziós utunkon a falubeliek rengeteg kókuszdióval töltötték meg a hajónkat. Természetesen, én is ki vettem belőlük a magam részét. Hazahoztam néhányat, és az utolsó cseppig megittam a kókuszvizet. A machete-kezelési készségeim nem olyan jók, mint a bennszülötteké, de mindegyiket sikerült kinyitnom – a szomszédaim megkönnyebbülésére 6. után már nem kellett hallgatniuk a csapkodásaimat az udvaron! Megmentettem az összes friss kókuszhúst, hálával; kiszárítottam, kókusz reszeléket készítettem, néhányat daráltam, a puhábbakból remek kókusztej lesz, néhányat pedig egyszerűen lefagyasztottam terv nélkül. A kicsi és keskeny hűtőmben nagyon pici a fagyasztó rekesz, és mostanság nagyjából szinte csak kókusszal van tele. Idén valahogy rákaptam a Menny eme drága ajándékára! Azt hiszem, ahogy öregszem, egyre több természetes forrást keresek az egészséges táplálkozáshoz. Pa-pa-pa-pam - ezúttal reflektorfénybe kerül …- dobok! - A KÓKUSZ! 

Nos, ezen a héten elkezdtem új recepteket keresni az interneten, hogy örömömre kihasználhassam kincsemet… és természetesen azokét, akikkel meg fogom osztani. Szóval tegnap elkészítettem az első kókuszos tortámat – hálával a szívemben. A gazdaságosság is mélyen gyökerezik a családomban; a véremben van, természet szerűen ömlik, bármit csinálok. El sem tudom mondani, milyen mélyen megértem, hogy „Isten nem pazarolja el a szenvedésünket”! Nagyon jól tudom, hogy a „nincs veszteni valónk” mit jelent! Nem kell ezen gondolkodnom, természetesen jön belőlem a spórolás. A tortaformát a sütőbe helyezve gyorsan úgy döntöttem, hogy gyorsan alufóliába csomagolok néhány burgonyát és a sütemény mellé helyezem, így egyszerre két legyet csapok le. Miért ne? Először a sütemény került ki a sütőből, de a burgonyát tovább bent kellett hagynom. Amíg a torta hűlt, folytattam a teendőimet. Valójában valami szokatlan tevékenységen dolgoztam; a nem kimondottan új játékommal. Évek óta megvan, de nem használtam az üvegvágóm. Mélyen inspirálva és a koncentrációba merülve – valószínűleg jelentős idő elteltével, a konyhámból, a tűzhelyről szálló illat riasztott, jelezve, hogy a krumpli kétség nélkül kész. Mindent ledobtam… szinte repültem az szunyoghálós ajtón át, hogy mentsem a krumplit. 

Ez az illat egy hosszú-hosszú útra vitt el... (először kikapcsoltam a sütőt!) Visszavitt Magyarországra, vissza a gyerekkoromba. A pillanat töredéke alatt visszatértem az időben oda, ahol valószínűleg nem voltam több 4-5-6 évesnél. Hogyan tudnak ilyen egyszerű dolgok a felszínre törni mély emlékeket az emberi agyban? Azokon a hideg, téli reggeleken a hideg szobában ébredtünk, vastag dunyhák alatt. A kályhánk már teljesen kihűlt az éjszaka folyamán. Anyu kirángatott minket az ágyból, hogy óvodába vagy iskolába készüljünk. Azt hiszem, akkoriban 5-en aludtunk velük egy szobában. Kint sötét, bent hideg, semmi sem győzne meg arról, hogy belevágjak a napba. Egészen addig, amíg túljutottunk a nemkívánatos öltözködésen és átrohantunk a konyhába. Ott szikrázott a nagy vas fatüzelésű kályha, és ropogott benne a tűzifa. A konyhában meleg volt, tányérok az asztalon, de az asztal körül a tegnap esti rendetlenség. A kéménynek az első darabja szélesebb volt, és csőszerű lyukak voltak benne, hogy segítsenek jobban elosztani a hőt, mielőtt a hideg reggeli levegőbe távozna. Apu előttünk ébredt, és minden reggel begyújtotta azt a fantasztikus tüzet, mielőtt elment dolgozni a szocialista “téeszbe”. A kémény lyukakba krumplit is tett, és amíre a konyhába értünk, az a burgonya pontosan úgy illatozott mint az én egyszerű otthonom teraszán ma; a Tapajós Gyöngyszemének nevezett városban, Santarémben, Brazíliaban. 

Gyermekkoromban, amikor kijöttem a hideg szobából a konyhába, és a sült burgonya meleg illatába burkoltam magam, tudtam, hogy aznap minden rendben lesz! Azt is tudtam, hogy a következő lépésben Édesanyám egy sóval, fokhagymával és magyar édespaprikával erősen fűszerezett fagyos-szalonnát fog előhozni. A fagyasztott-főtt-fűszerezett zsírt olyan vékonyra szeletelte, mint a papír, és a forró burgonyaszeletekre helyezte. Egy pillanat alatt beleolvad a burgonyába az füszer és a zsír, és a legfinomabb reggelit élveztem, amiről csak álmodni mertem. Mi, testvérek sorba vártuk falatjainkat, amit „katonának” hívtunk. Egy bögre forró teát kaptunk mellé és kezdődött a boldognak ígérkező napom – Édesapám már rég elment a hidegbe, és a fizetéséért dolgozott. Ma hősnek láttam Apámat! Megteltem hálával, amint életére gondoltam. Tudta mi a feladata, és családja érdekében áldozatosan teljesítette. Most itt ülve gondolok vissza fiatal koromra, és rájövök, milyen mély örömet hozott fel bennem ez az emlék. Tudom, hogy ki volt az én apám: szolgált minket, keményen dolgozott, hogy önzetlen szeretettel eltartsa 11 gyermekét és gyönyörű feleségét. Mindig kétség nélkül tudtuk, hogy ki a család feje, még távollétében is tiszteltük. Hatalmas nagyra értékelem, hogy ma újra örömmel átélhetem emlékeimen keresztül régi otthonunk életét, egyszerű körülményeinket, melyet szeretet fűtött és világított át! 

Az a Szeretet, amelyet a Megváltó mutatott be, melyet szavakkal is, de leginkább cselekedeteken keresztül mutatott nekünk Apám. Persze akkor nem értettem, de ma átélem azt a biztonságot, amit ő jelentett nekünk. Köszönöm ezeket a csodálatos érzéseket , Édesapám! Szereteted ereje átjár bennem még évtizedekkel azután is, hogy örök otthonodba költöztél. Köszönöm, hogy meglátogattál és megáldottál ma! 

Fülöp Viktória

Santarém, Brazília, 2023. június 23.