Hol marad az elismerés?

„A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.”

Bír 5,2-3

Befejezted a nagy projektet. Elkészült az ebéd. Munkád, erőfeszítéseid végeztével csend vesz körül. Elmarad a taps. Nem hangzik „köszönöm”. Még annyi sem, hogy „ügyes vagy!”.
Hogy esik?
Szívesen felelném, hogy „minden rendben, jól vagyok”. Sőt, nagyon jól, mert mindent csak az Úrért teszek. Szeretném hinni, hogy nincs szükségem más elismerésére.
Csak hát sajnos, ettől még messze vagyok. Hiába szeretném csendben végezni a munkámat, nehezen viselem, ha elmarad a köszönet és a dicséret.
Hálásan gondolok Debórára, aki elém éli, milyen az, mikor valakinek nincs szüksége vállveregetésre. Javaslom, olvasd el ennek az erős asszonynak a történetét a Bírák könyve 4,1-16-ban. Isten hadvezéri küldetésre választotta ki Debórát. Ő volt az egyetlen nő, aki ezen a szerepkörön túl még bírája is volt az izraelitáknak. (Abban az időben történt, mikor még nem volt királya Izraelnek.) Tízezer embert vezetett Debóra Bárákkal együtt a kilencszáz vas harci kocsival rendelkező hatalmas sereg ellen, és győzedelmeskedtek.
A hatalmas győzelem után Debóra beszédet intéz a néphez, ennek részlete mai alapigénk: „A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének” (Bír 5,2-3).
Ilyen bámulatos siker után nem hallom, hogy Debóra önmagát dicsérné. Itt sem, a korábbi meg a későbbi versekben sem. De nem csak erről van szó. Nemhogy Debóra nem dicsekszik sikerével, de évszázadokkal később, az Újtestamentum Zsidókhoz írt könyvében a dicsőséges múltról írva meg sem említik Debórát. „És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be.” Társát, Bárákot felsorolják, de Debóra, aki nélkül Bárák harcra se kelt volna, lemarad a listáról.
Vajon ha Debóra látta volna ezt a későbbi felsorolást, mit szólt volna hozzá?
Jobban megismerve életét, biztos vagyok benne, hogy nem úgy reagált volna, mint én, nem kérte volna számon, hol marad az elismerés. Ő csak engedelmeskedett Istennek, megtette, amit kért tőle. Taps és díjak nem szerepeltek a csomagban.
Debóra azt üzeni nekem, hogy a magabiztos nőnek nincs szüksége elismerésre. Debóra nem várt dicséretet senkitől, Istent leszámítva. Mindig Isten felé mutatott, nem akarta magára fordítani a tekinteteket.
A magabiztos nő nem igényli mások dicséretét, mert megkapja Istentől, amire szüksége van. Ha tudjuk, hogy Isten elégedett azzal, amit teszünk, az emberek elismerése veszít fontosságából.
Jó volna kijelenteni, hogy lám, én is ilyen vagyok. Hiszek magamban, nincs szükségem megerősítésre másoktól. De még nem tartok itt. És talán még te sem. De ha továbbra is az ilyen asszonyoktól tanuljuk a hitet, mint Debóra, egyre közelebb kerülünk a krisztusi magabiztossághoz.

Uram, úgy szeretném, ha egyetlen célom a Te dicsőséged lenne. Építsd fel bennem a Rád és a Te elismerésedre alapuló önbizalmat, mely többé nem vágyakozik mások dicséretére, és nincs is szüksége rá. Jézus nevében, Ámen.

Lynn Cowell: Where’s My „Atta-Girl”?
Encouragement for today, 2018.02.16.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/02/16/wheres-my-atta-girl

fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu

fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fekete-feher-tajkep-szemely-no-891571/