Édes álmok

„Hasztalan keltek korán és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Zsolt 127,2

Fáradtan megfordultam, s kancsalítva próbáltam kiolvasni az éjszakában gúnyosan világító kék számjegyeket. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen álló ébresztőóra rossz hírt közölt: 03:18. Ó ne!

Alig négy órája bújtam ágyba, vágyva a felfrissülésre, amit majd a mély éjszakai alvás hoz. Feleségként, anyaként, önkéntesként, szomszédként, barátként, részmunkaidős távmunkásként túlterhelt életem kimerített. Nemcsak a testem volt fáradt, az agyam is túlpörgött.

A véletlenszerűen rám törő kérdések gondfüzérré álltak össze: Be tudom fejezni időben a projektet, amin dolgozom? Felnőtt lányom helyt tud állni az új munkahelyén és új élethelyzetében? Idős édesanyám nem fog megcsúszni és elesni a mostani jeges időben? Nem bántottam meg a barátnőmet, mikor őszintén véleményt mondtam bilire szoktatási módszeréről? Vajon a fiaim okosan fogják megválogatni társaságukat, ha odanőnek? Újra visszahízom a leadott nyolc kilót – immár harmadszor?

Aztán a rettegett „mi lenne, ha…” kérdések. Mi lenne, ha igaza lenne a fiatalasszonynak a bibliaközösségemben, aki férje hűtlenségére gyanakszik? Mi lesz, ha tanulási nehézséggel küzdő nagy fiamat nem veszik fel a kiválasztott iskolába szeptembertől? Mi lenne, ha barátaink elvesztenék otthonukat, mert nem tudják fizetni a hiteleket? Mi lesz, ha sógornőmet újra megfenyegeti a volt férje, vagy valami még rosszabb történik?

Csak forgolódtam az ágyban, hasztalan várva, hogy a jótékony szundítás megszabadítson vélt és valós félelmeimtől.

Végül feladtam, s köpenyembe burkolózva kiosontam a konyhába, hogy vizet forraljak egy csésze kamillateához. Hátha segít. Közben eszembe jutott a fent idézett zsoltárrészlet.

Fáradságos, gyötrelmes, aggodalommal teli élet. Erről van szó. Idegesség, aggódás és félelem a jövőtől, attól, ami történni fog vagy megtörténhet, kemény, kimerítő munka és erőfeszítés.

Ezek fosztottak meg a pihentető álom értékes perceitől.

Aznap éjjel, és azóta már többször, szaván fogtam Istent. Azt mondja, hasztalan aggodalmaskodom, hasztalan gyötrődöm. Azt mondja, álmában is ad annak, akit szeret, tehát pihenést is ad. Megkértem hát, adjon nekem nyugodt alvást.

Nem szokott varázsvesszővel eltüntetni minden gondot az életünkből. Szeretné, ha megszűnnének gyötrelmeim, de többnyire nekem is részt kell vennem a szabadulás folyamatában. Ezért hát, amikor a nyugtalanság jelentkezik, és azzal fenyeget, hogy megint álmatlanul forgolódom az ágyon, a következőt teszem:

Az éjjeliszekrényen előkészített füzetbe leírom pontokba szedve az aggodalmaimat, s átadom Annak a kezébe, Aki sohasem alszik. A „mi lenne, ha” listámat „kérlek, segíts” imádságsorozattá alakítom, kérve Istent, aki a semmiből tudott világegyetemet teremteni, mutassa meg, amikor jónak látja, mit kell tennem – ha egyáltalán van mit – a listán szereplő problémákkal. Egyelőre azt szeretném, ha Ő foglalkozna velük, amíg én alszom egy kicsit.

Azt is kérem, mutassa meg, ha olyasmit kell tennem, ami átmeneti alváskihagyással jár. Na nem az izgatott, hánykolódó töprengésre gondolok, hanem csendes éjszakai imádkozásra. Kikászálódom meleg takaróm alól, s letérdelek az ágy mellé. Egyszerű gyermeki imát mondok (olyankor nem telik többre), és a Megváltóhoz fordulok. Előfordult, hogy az ágyam szélére hajtva fejem, elaludtam. (Lehet, hogy ez nem vall imádságos lelkületre, de én inkább az imámra adott azonnali válaszként értelmezem. Végülis alvást kértem, hát megkaptam!)

Ha neked is eleged van az álmatlan éjszakákból, gyere, csatlakozz hozzám. Hagyd abba a báránykák számolását. Menjünk inkább egyenesen a Pásztorhoz. Ő szeret téged, és álmodban is ad eleget: pihenést testednek és lelkednek.

Uram, elfáradtam. Kimerült vagyok. A legjobb formámban szeretnék szolgálni Neked teljes odaadással. Ehhez, kérlek, add meg, amit ígértél annak, akit szeretsz: a jótékony álmot. Jézus nevében, Ámen.

                                        


(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Encouragement for today, 2011.02.10.
www.proverb31.org

Karen Ehman

fotó:pinterest.com)