A házasság lebomlása
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.”
(Róm 12,10)
Volt egy kedvenc pulóverem, nagyon szerettem. Nem olyan pihe-puha, de mégis kényelmes, meleg. Egyetlen gond az volt vele, hogy túl lazák voltak a szemei. Mindegyre beakadt a szál, ügyelnem kellett, mihez érek hozzá.Vigyáztam rá, mert szerettem, védeni akartam, hogy soká tartson, és élvezettel hordhassam, mikor úgy adódik.
Mindaddig, míg egy reggeli kapkodásban, felkaptam még valamit az asztalról, kirohantam a kocsihoz, beültem, a kezemben lévő holmit, közte egy spirálfüzetet, átraktam az anyósülésre, és akkor történt, hogy a spirál vége beleakadt a pulóverem ujjába. Ahogy visszanyúltam a kormánykerékhez, húztam magammal a füzetet, ami egy jókora hurokba kapaszkodva lógott a könyökömnél.
Kiakasztottam, s megszemléltem a kárt. Átöltözhettem volna, hogy majd később annak rendje s módja szerint oldjam meg a problémát.
Én viszont siettem, s a könnyebbnek látszó utat választottam: letéptem a kihúzódott szálat, s reménykedtem, hogy úgy marad.
Ez a döntés indította el a lebomlási folyamatot, ami aztán szépséges pulóverem életének végét jelentette.
Nemrég vitába bonyolódtunk a férjemmel. A gyerekek előtt. Valami butaságon vesztünk össze. Épp mielőtt randira indultunk volna.
A vita dühében kijelentette, hogy a közös program lefújva. Már nincs kedve hozzá. Az igazat megvallva, nekem se volt.
Legszívesebben beültem volna valahova kávézni egyedül, hogy gondolatban sorbarendezhessem az érveimet a férjem elleni vitához. Hogy miért nekem van igazam. Hogy neki miért nincs. Hogy igazoljam a szempontjaimat.
Az ellenállásnak ezen a pontján elindulhat a lebomlási folyamat.
Hosszú távon nem mindig az a jó megoldás, ami pillanatnyilag legkönnyebbnek látszik.
Ragaszkodtam hozzá, hogy mégis menjünk el a randira. Nem élveztük. Nehéz volt. Könnyek folytak. Nyomasztó csend ült néha közénk. De végül mindketten átnyomakodtunk a belső ellenálláson, és végül tudtunk beszélgetni.
Átbeszéltük a bökkenőket, a feszültségeket, azokat a dolgokat, amik kapcsolatunk lebomlásával fenyegettek.
A házasság érzékeny valami. Erről könnyen megfeledkezünk. Természetesnek vesszük egy idő után, és már nem foglalkozunk vele. Levesszük róla a gondunkat. Elfeledkezünk a védelméről.
A bomlás nagyon hamar lezajlik. És nemcsak a házasságban. Előfordul a legjobb barátok közt, gyermekek és rokonok közt – ilyenkor, ünnepek táján különösen. (…)
Figyeljünk oda, és kapjuk el a meghúzódott szemeket a kapcsolatainkban. Azonnal. Most.
Nekem ez azt jelentette, hogy bocsánatot kell kérnem a férjemtől. Elismerem, hogy tévedtem, és sajnálom a veszekedést.
Így sikerül helyesen rendbe hozni a kihúzódott szemeket. Ha elszakadt, összekötni a végét, és óvatosan visszadugni a kapcsolat szövetébe.
Uram, köszönöm a különleges kapcsolatokat. Néha ugyan engedem, hogy az érzelmeim vezéreljenek, de azt akarom, hogy Te irányítsd a reakcióimat. Segíts, kérlek, Szentlelkeddel, hogy rombolás helyett építsem a velem és körülöttem élőket. Jézus nevében, Ámen.
Lysa TerKeurst: The Unraveling of a Marriage
Encouragement for today, 2012.12.27.
www.proverbs31.org/devotions
Lysa TerKeurst: The Unraveling of a Marriage
Encouragement for today, 2012.12.27.
www.proverbs31.org/devotions
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kezek-pulover-ruhazat-kotott-14416450/
Megfontolandò.
VálaszTörlés" De végül mindketten átnyomakodtunk a belső ellenálláson, és végül tudtunk beszélgetni.
VálaszTörlésÁtbeszéltük a bökkenőket, a feszültségeket, azokat a dolgokat, amik kapcsolatunk lebomlásával fenyegettek." Mindig kell mindkét fél a megjavításhoz. És ha csak az egyik félnek fontos ez? Akkor nagyon nehéz....