Több nyugalmat, kérem!

„Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.”
‭‭Zsoltárok‬ ‭107:29‬ ‭

 "Szüksége van még valamire?" - kérdezte a pincérnő. Azt gondoltam magamban: "Hölgyem, magának fogalma sincs róla."

Minden porcikám azt kiáltotta, hogy "IGEN! Annyi szükségem van!". De ehelyett azt válaszoltam: "Még egy kis kávét, kérem."

Te is voltál már így? Amikor az élet viharai a fejünk felett csapkodnak, a szívünk szorong a hullámoktól. A gondolatok versenyre kelnek az igazsággal; az aggodalom besurran. A szükségletek nagyok. Biztonságot akarunk. Védelemre és gondoskodásra van szükségünk.

A 107. zsoltár különböző népcsoportok Istentörténeteit bontja ki, és elmagyarázza, hogy az Úr hogyan alakította át fájdalmukat céllá. Minden egyes embercsoport egy-egy jellemhibát mutat be, amely feltárja, hogy miért sújtotta őket nyomorúságuk, egészen a 23. versig. A vándorok, a foglyok és a bolondok előző csoportjaitól eltérően a tengeri kapitányok csoportja vonja magára a figyelmemet. Ők hétköznapi emberek voltak, akik egy átlagos napjukat töltötték, munkások, akik a feladatokat végezték, amelyekre kiképezték és elhívták őket. Gondolom, nagyszerű nap lehetett halászvállalkozónak lenni, hiszen a zsoltáros így osztja meg velünk: „Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.” Zsoltárok‬ ‭107:24‬ ‭

De aztán Isten megszólította a hullámokat, és vihart korbácsolt. Hirtelen a tengeri kapitányok nem is annyira szerették a tengert e mesés delfinnézős és teli hálókkal teli nap közepén. Az óceán veszélyes magasságai és mélységei elolvasztották a bátorságukat. „Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.”‭‭Zsoltárok‬ ‭107:27‬ 

A zsoltáros eléggé pontos képet fest arról, hogy mi történik gyakran, amikor a megszakítások belecsapnak a boldogságunkba. “Bölcsességük egészen odalett “ azt jelenti, hogy minden tudásukat kimerítették, és nem tudták, mi mást tehetnének. A helyzet teljesen kívül esett az irányításukon.

Szerencsére a történet itt nem ér véget. A tengeri kapitányok azt tették, amit a 107. zsoltár minden hőse: az Úrhoz kiáltottak bajukban. Egy fejezetben négyszer hangzik el a zsoltáros szájából: „De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, “

‭‭Négyszer!

A fájdalom gyakran ösztönöz arra, hogy az imádságnak elsőbbséget adjunk. Ahogy olvasom ezt az ismétlést, a Lélek azt súgja a szívembe: "Kövesd a példájukat". Amikor az élet kicsúszik az irányításom alól, és a végsőkig ki vagyok akadva, a 107. zsoltár kiáltásait visszhangzom. Amikor a hullámok a legmagasabbak, az én kiáltásom a leghangosabb. "Uram, ments meg engem. Te már megtetted korábban is; újra meg tudod tenni. Bízom benned."

Szerencsére a viharok nem tartanak örökké. „Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.”Zsoltárok‬ ‭107:29-30‬ 

Nem a vihar a végállomásod; Isten arra vágyik, hogy a te nyugalmad legyen.

Ha nehezen találod a szavakat az imádsághoz, talán kezdhetnéd így:

Uram, több nyugalmat, kérlek!

Annyira hálás vagyok, hogy az Ő suttogása a hullámoknak lecsendesíti szívünk viharát. Akár gondolatban, akár szóban hívjuk segítségül az Urat, az ima arra emlékeztet minket, hogy a vihar nem nagyobb a mi Istenünknél.

Imádkozzunk:

Kedves Atyám, Hozzád kiáltok a vihar közepette. Könnyű magamra hagyatkozni, amikor nem akarok megfeledkezni arról, hogy Tőled függjek. Légy az én nyugalmam a káosz közepette. Legyen a Te békéd az uralkodója szívemnek és elmémnek.

Jézus nevében, ámen.

Hogyan tanultál meg Istenhez kiáltani az élet viharaiban? Mit fedeztél fel ennek eredményeként?

Forrás:

Rachel Wojo

More calm please!

July 27 2022 - Daily Devotion

www.girlfriendsingod.com

https://girlfriendsingod.com/more-calm-please/

Fotó: pinterest.com