Egy csendes hely, hogy megpihenjetek

 „Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.” Mk 6,31

„Mézzel kérem a teát! Meg citromkarikával! És megkaphatnám a dédi teáscsészéjét? Kérlek… Nagyon vigyázok rá…” – könyörgött akkor ötéves tündéri kislányom.

Délutáni anya-lánya rituálénkra készülődtünk, mialatt a két kicsi öcsi szunyókált. Minden délután előszedtem a gyűjteményemből két porceláncsészét csészealjjal, lassan hörpölgettük a herbateát, mialatt valamilyen könyvből felolvastam a kislányomnak.

Ezen a délutánon egy olyan csészét választott, ami már négy generáción át öröklődött a családban édesanyám ágán. Tudtam, hogy elég nagy már a kicsi drágám ahhoz, hogy vigyázzon az antik, rózsaszínmintás fehér porceláncsészére a markában, de valami miatt mégis nemet kellett mondanom. El is magyaráztam neki.

„Drágaságom, tudom, hogy nagyon vigyáznál rá, de nem tölthetek forró teát abba csészébe. Repedések vannak rajta, tudod?”

Meg is mutattam neki a finom hajszálrepedéseket a csésze füle körül. Nem ért végig a repedés, talán nem is szivárgott volna. De megtörténhet, hogy a hirtelen forró víztől nem bírja tovább, és kettéreped. (Jártam már így.)

Nem volt rá semmi módszer, hogy a repedt edény ellenálljon a gőzölgő ital okozta stressznek.
Ilyen az érzelmi életünk is. Ha nem adunk időt a pihenésre, arra, hogy összeszedjük magunkat, felszabaduljunk a mindennapi stressz nyomása alól, a lelkünkön képződött hajszálrepedések miatt érzelmileg törékennyé válunk. Folytatjuk szokásos nyaktörő sebességgel az életünket, és ritkán lassulunk le annyira, hogy levegőhöz jussunk.

Mai alapigénk rámutat, hogy Jézus is fontosnak tartotta az elvonulást néha, a lelassulást, a tevékenység szüneteltetését. Felszólítja tanítványait, hogy vonuljanak el együtt egy csendes helyre. Az egyedüllét és a csend segít, hogy egyben tartsák magukat.

Gyorsiramú társadalmunkban ritkán jutunk egy csendes helyhez, hogy megpihenjünk. Villognak a képernyők. Harsognak a webrádiók. Mikor magányba vonulunk, iPodok és MP3ak ontják a fülünkbe a zenét.

Ennek eredményeként a stressz tovább vési a lelkünket, alig észrevehető hajszálrepedések képződnek, amiktől aztán az élet nyomása alatt összeroppanhat a lelkünk.

Határozzuk el, hogy ezen a héten lassítunk, elvonulunk, és pihenünk egy kicsit. Keresünk egy nyugalmas, szent helyet, ahol együtt lehetünk, csak mi magunk, a Megváltónkkal, akár csak egy-két órácskányi időre is.

Ha hallgatunk Jézus hívására, és elmegyünk vele egy csendes helyre, repedés-biztossá tesszük a lelkünket, megerősítjük, s alkalmassá válik az élethozta problémák kezelésére. A Jézussal töltött csendes percek megfoltozzák a már kialakult repedéseinket, megújítanak, hogy erős edényekké váljunk, alkalmasak arra, hogy Ő használjon minket.

Uram, kérlek, segíts, hogy tudatosan vonuljak félre egy csendes helyre, csak Veled. Tudom, hogy vársz. Keresni akarom arcodat, valódi pihenésre vágyom. Jézus nevében, Ámen.

(Karen Ehman: A Quiet Place to Rest, Encouragement for today, 2012.okt.31., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)