Rajtam a kamera?

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket.” Mt 6,1a

Nagyobbik fiam nemrég lett kilencéves. Mint minden gyerek, ő is izgatottan vette tudomásul, hogy még „nagyobb” lett. Az ő különleges napján kidüllesztett mellkassal, emelt fővel járkált.
Miután egész nap indokoltan a figyelem középpontjában volt, este közölte velem, hogy mivel már kilencéves, ő akar mosogatni.
Legalábbis azt, amit ő használt.
Odament a mosogatóhoz, megragadta mosogatószert, és egy jó adagot rányomott egy koszos tányérra. Aztán nekilátott vadul dörzsölni a szivaccsal.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és a pultnak dőlve figyeltem, hogyan ügyeskedik szülinapos gyermekem. Több mint egy percen át sikálta a tányért.
Az a porcelán nemcsak tiszta volt, de biztosan steril is.
Ekkor drágalátos gyermekem felém fordult, kihívóan oldalra billentett fejjel, kicsit zavart képpel megkérdezte: „Anya, nem készítesz rólam egy képet, hogy feltedd az Instagramra?”
Majdnem kiesett a pohár a kezemből a nevetéstől - és a döbbenettől.
A fiam valami jót tett, és arra vágyott, hogy ezt mindenki lássa. „Jóságában” nagy szerepe van annak, hogy „rajta van a kamera”.
Néhány percet rászántam, hogy elmagyarázzam neki, hogy a jó dolgokat önmagukért végezzük, nem azért, hogy mások tapsoljanak nekünk.
Egyszerre rájöttem, hogy magamról mondok ítéletet.
Mert bizony gyakran én is ezt teszem.
Hányszor előfordult már, hogy nemcsak azért vállaltam el a szolgálatot, mert úgy volt helyes, hanem mert önérzetemet simogatta, hogy a többiek elismerően néznek rám!
Hányszor előfordult, hogy a gyülekezetben nagyobb erőfeszítéssel igyekeztem kedves és együttérző lenni, mint saját otthonom falai között!
Hányszor igyekszem kiválóan teljesíteni, mert tudom, hogy valaki néz, ugyanakkor elfelejtek tartósan törekedni a kiválóságra, pedig tudom, hogy Mennyei Atyám tekintete mindig rajtam van.
És Őt mindig érdeklem.
A Biblia egyértelműen tanít. Isten nem azt akarja, hogy a nézők tapsáért tegyem a jót. Ő tiszta szívet szeretne látni bennem, és olyan motivációt, mely a Neki tetsző élet vágyából fakad.
Akkor is, ha senki sem néz.
Mikor kicsi fiam mosogatni akart, a szívem ujjongott, azt hittem, úgy szeretné megmutatni érettségét, hogy valami jót tesz azért, mert az jó és helyes.
Mikor a valódi ok kiderült, tudtam, hogy van még bőven nevelői munkám vele. Van még mit fejlődnie, és ez egyáltalán nem baj.
És nem baj az sem, ha nekem és neked is van még fejlődni valónk.
A jó hír az, hogy meg tudok változni, mialatt növekedem Krisztusban.
Isten szerető Szülő, akit érdekel a szívem állapota, és nem sajnálja az időt a nevelésemre, a tanításomra. Hajlandó velem tartani, és helyes irányba terelni a lelki felnőttéválás útján.
Kisfiammal való esetem önvizsgálatra késztetett.
Amikor senki sem lát, amikor „nincs rajtam a kamera”, akkor is figyelnem kell, mit árulnak el lelkem állapotáról a cselekedeteim.

Uram, tiszta szívet szeretnék és tiszta motivációkat, de ha őszintén magamba nézek, be kell vallanom, hogy gyakran célt tévesztek. Tudatosítsd bennem, hogy Te mindig jelen vagy, és segíts úgy élnem, mintha mindig néznél engem. Ha előfordul, hogy csak a látszatért, a „közönség kedvéért” teszek valamit, segíts megértenem és aszerint élnem, hogy Egyetlen közönség számít. Jézus nevében, Ámen.


                                    



(eszmelkedesek.blogspot.com
Chrystal Evans Hurst: Am I On Camera?
Encouragement for today, 2014.04.01.
www.proverbs31.org

fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/divat-szemely-no-kez-1051076/)