Az Úr jósága

 „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.” Zsolt 23,6

Már javában tartott az gimnáziumi kosárlabdameccs második negyede, mikor a helyi csapat kapitánya késve megérkezett. Aznap reggel váratlanul meghalt az édesanyja egy hirtelen keletkezett agyvérzésben. Öt évet küzdött keményen a rákkal - agydaganata volt -, aztán gyógyultnak minősítették, nem sokkal azelőtt, hogy a végzetes esemény bekövetkezett.

Több csapattag is bement délelőtt a kórházba, hogy együtt legyen gyászoló barátjával. Fontos mérkőzésük volt este, de el akarták halasztani. Összetört szívvel ugyan, de a kapitány biztatta a fiúkat, játsszák le a meccset.Képzelhetitek a meglepetést, mikor a fiatalember megjelent, hogy erősítse a csapatát.

 

Az edző megkérdezte, leül-e a kispadra a többiekkel.
- Nem, válaszolta, szeretnék játszani.

A szabályok szerint nem léphet be a játékba olyan játékos, aki nem volt jelen a mérkőzés előtti válogatáson, kivéve, ha az ellenfél technikai hiba miatt két büntetőt dobhat. Szoros volt a játék, de az edző szándékosan úgy alakította a pontokat, hogy a játékosnak esélye legyen.

De az együttérzés nem ért itt véget.

A másik edző nem ragaszkodott a büntetőkhöz. Azt javasolta, hogy a fájdalmas veszteséget átélt játékos simán álljon be. Büntetők nélkül. Ez az edző és a bírók összevitatkoztak a játékszabályok miatt, és végül a bírók győztek azzal, hogy „A szabályokat nem lehet áthágni”. Így hát egy rövid megbeszélés után az edzővel, a vendégcsapat kapitánya elfoglalta helyét a büntető dobásokhoz.

Miután egyetértően bólintott az edzőnek, cselezni kezdett, majd jóval a kosár fölé dobta a labdát. A közönség csodálkozva követte tekintetével a pályán kívülre kerülő labdát. A második büntetődobás túl rövidre sikerült. A játékos szándékosan elvesztegette a pontszerzési lehetőséget.

A közönség állva tapsolva ünnepelte ezt a sporttársi gesztust. Az egész terem zengett az ovációtól. A tömeg egy ritkán tapasztalható kedves tett tanúja volt, ami a vendégedző és a vendég csapatkapitány jóságából sarjadt.

Ritkán hallunk olyan esetekről, amikor az emberek kihasználják a jóság megnyilvánulásának ilyen lehetőségeit. Viszont minden nap megtapasztalhatjuk Isten jóságát, ha nyitottak vagyunk rá. A 23. zsoltár 6. versében ezt olvassuk: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.”

Mielőtt a játékos megérkezett a meccsre, Isten jósága már kísérte, és készen állt arra, hogy megnyilvánuljon akkor, amikor leginkább szükség van rá. A Jóság megérintette két edző lelkét. A Jóság halkan suttogott egy csapat tizenéves fiú szívébe.

Isten jósága jelen van számunkra is. Találkozhatunk vele mindennapi gondoskodásában és szeretetében, főleg a nehézségek idején. De „benne kell lennünk a játékban”, hogy megtapasztalhassuk. Ha kívül vagyunk, ha nem szoktunk imádkozni, ha nem akarjuk felfedezni Isten jóságát, nem is vesszük észre. Igaz, nem mindig olyan szembetűnő a jel, mint mikor egy kosárlabdacsapat lemond a büntetőpontjairól, de Isten jóságának jele ott van mindig körülöttünk.

Lehet, hogy egy barát bátorító szavában vagy ölelésében? Vagy a békességben, mely váratlanul elborítja háborgó lelkünket? Vagy talán a pár szóban, amit az élelmiszerbolt eladójával váltottunk, s amitől mosollyal az arcunkon hagyjuk el az üzletet?

Ennek a fiatalembernek, aki elveszítette az édesanyját, fogalma sem volt, hogyan fog enyhülni a fájdalom, amit érez. Talán te is valami hasonlót élsz át. Ezért ígéri Isten a 34. zsoltárban (19. vers): „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.” Isten közelebb akar lenni hozzád, mint a fájdalom. Ennek egyik módja, hogy követ téged jóságával, és megmutatkozik mások keze és szíve által.

Fogalmam sincs, melyik válogatott nyerte a legutóbbi Világkupát, ki a Bajnokok Ligájának győztese, nem tudnám sorba rakni az NBA csapatait. De el tudtam mesélni egy súlyos csapást átélt fiatalember történetét, akit követett Isten jósága egy milwaukee-beli stadion kosárlabda mérkőzésére, és ott megmutatkozott neki. És elmondhatom azt is, hogy ez a fiatalember beállt a játékba, tíz pontot szerzett a csapatának, és ezzel biztosította számukra a győzelmet.

 

De ami a legfontosabb: elmondhatom neked, hogy Isten jósága követ téged. Csak állj be a játékba, és keresd a jeleit. Megteszed?

 

Uram, áldalak jóságodért. Nyisd meg, kérlek, a szememet, hogy mindig vegyem észre csodálatos működésedet. Jézus nevében, Ámen.

(Sheila Mangum: My Goodness,Encouragement for today,2013.08.06.,www.crosswalk.com,forditás:eszmelkedesek.blogspot,fotó:pinterest)