Mi van akkor, ha ez csodálatos?
Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. (Lukács 1:45)
Mi van, ha a bizakodásom csalódáshoz vezet?
Mi van, ha csak azért ragaszkodom az örömömhöz, hogy aztán kiszakítsák a kezemből?
Mi van, ha próbálkozom, de elbukok?
Ezeket a kérdéseket gyakran feltesszük akkor, amikor ismeretlen számunkra a jövőnk és bizonytalansággal küzdünk.
Gondolom, te is, mint én, tudod, milyen érzés olyan szívfájdalommal találkozni, amely miatt nem tudod, hogy örülj-e napjaidnak, és várakozó szívvel tekints -e a jövőbe. Amikor fájdalmat tapasztalunk, nehéz megbízni Isten ígéreteiben. Könnyebb pesszimistának lenni. Biztonságosabb a cinizmus. Ám Erzsébet és Zakariás története a Lukács 1. fejezetében másfajta megközelítést és megerősítést nyújt számunkra.
Erzsébet és Zakariás is hűségesen jártak Istennel, még akkor is, amikor szégyent kellett elviselniük és bánatosak voltak, mert nem született gyermekük. Amikor Gábriel angyal meglátogatta Zakariást, és biztosította afelől, hogy fia lesz, Zakariás képtelen volt elengedni kétségeit, és elfogadni a jó hírt. Ezért Isten egy időre elnémította. (Lk 1:19-20)
Zakariás ismerte Istent úgy, mint Vigasztalóját, de nem tudott úgy bízni benne, mint Ünneplőjében. Bizonyítékot akart, mielőtt úgy dönt, hogy örülni fog.
Ezzel szemben Erzsébet megkapta Isten kegyelmi ajándékát, túllátva személyes tapasztalatain azzal kapcsolatban, ami Istennel lehetséges. (Lk 1:25; Lukács 1:45) Nem zavarta össze a kételkedés, és nem engedte, hogy a történésektől való félelem miatt ne higgyen Istenben.
Őszintén? Inkább Zakariásra hasonlítok. Olyan jövőre vágyom, amely biztonságosnak tűnik.
De Isten segítségével egyre jobban fejlődök, hogy olyan szívem legyen, mint Erzsébeté.
Fel akarom ismerni Istent a fájdalomban és az örömben, és nem akarok megijedni az ünnepléstől, tudván, hogy Isten mindkét helyzetben jelen van.
Bele akarok nézni az ismeretlenbe, és azon tűnődni, hogy mit fog következőnek vajon lépni Isten.
„Igen”-t akarok mondani egy álmomra anélkül, hogy azon gondolkodnék, mi lesz az ami majd belerondít.
Problémákat inkább lehetőségekként szeretném látni a tervezés során.
Nem akarok félni attól, hogy nevessek vagy hangosan ujjongjak egy jó hír láttán.
Érdemes megjegyezni, hogy Zakariás pesszimizmusa nem tartotta vissza az ígérettől. Noha Zakariás kétségei miatt egy időre néma lett, Isten hűséges volt ígéretéhez.
Amikor nem látunk megoldásra lehetőséget és néha azon tűnődünk, hogy talán nem produkáltunk bizonyos szintű hitet ahhoz, hogy Isten hajlandó legyen beavatkozni a körülményeinkbe, áttörést és gyógyulást hozni az életünkbe. Könnyű azt feltételezni, hogy fájdalmunk valamilyen képlet eredménye, amely azt mutatja, hogy elég jók, elég erősek, elég bátrak vagyunk-e.
De Isten hozzánk való hűsége nem a hitünktől függ. Az ő jósága nem a mi jóságunk függvényeként árad ki. Rengeteg örömben lehet részünk, ha egyszerűen bízunk Istenben, és elfogadjuk az Ő szavát.
Nem azért reménykedünk, hogy kapjunk valamit. Reménységünk alapja Jézus Krisztus személye és jelenléte. Nem számít, mit hoz a jövő, már előre ünnepelhetünk, mert Isten pontosan az , akinek kinyilatkoztatja magát.
Ha előre tekintünk, megengedjük-e, hogy Isten iránti tiszteletünk túllépjen a saját elképzelésünk határain? Várakozó szívünk lesz, amely képes ünnepelni Isten ígéreteit minden körülmények között? És amikor kétséggel szembesülünk, feltesszük-e magunknak a kérdést… Mi van, ha ez, csodálatos?
Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy hűséges vagy ígéreteidhez. Köszönjük, hogy mindig adsz okot nekünk, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban ünnepeljünk. Ahogy a jövőnk felé tekintünk, adj bátorságot, hogy Téged ünnepeljünk, és őrízd meg a várakozó szíveinket. Jézus nevében, Ámen.
Problémákat inkább lehetőségekként szeretném látni a tervezés során.
Nem akarok félni attól, hogy nevessek vagy hangosan ujjongjak egy jó hír láttán.
Érdemes megjegyezni, hogy Zakariás pesszimizmusa nem tartotta vissza az ígérettől. Noha Zakariás kétségei miatt egy időre néma lett, Isten hűséges volt ígéretéhez.
Amikor nem látunk megoldásra lehetőséget és néha azon tűnődünk, hogy talán nem produkáltunk bizonyos szintű hitet ahhoz, hogy Isten hajlandó legyen beavatkozni a körülményeinkbe, áttörést és gyógyulást hozni az életünkbe. Könnyű azt feltételezni, hogy fájdalmunk valamilyen képlet eredménye, amely azt mutatja, hogy elég jók, elég erősek, elég bátrak vagyunk-e.
De Isten hozzánk való hűsége nem a hitünktől függ. Az ő jósága nem a mi jóságunk függvényeként árad ki. Rengeteg örömben lehet részünk, ha egyszerűen bízunk Istenben, és elfogadjuk az Ő szavát.
Nem azért reménykedünk, hogy kapjunk valamit. Reménységünk alapja Jézus Krisztus személye és jelenléte. Nem számít, mit hoz a jövő, már előre ünnepelhetünk, mert Isten pontosan az , akinek kinyilatkoztatja magát.
Ha előre tekintünk, megengedjük-e, hogy Isten iránti tiszteletünk túllépjen a saját elképzelésünk határain? Várakozó szívünk lesz, amely képes ünnepelni Isten ígéreteit minden körülmények között? És amikor kétséggel szembesülünk, feltesszük-e magunknak a kérdést… Mi van, ha ez, csodálatos?
Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy hűséges vagy ígéreteidhez. Köszönjük, hogy mindig adsz okot nekünk, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban ünnepeljünk. Ahogy a jövőnk felé tekintünk, adj bátorságot, hogy Téged ünnepeljünk, és őrízd meg a várakozó szíveinket. Jézus nevében, Ámen.
kép: pinterest
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése