Isten nem fél a sötéttől

 Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.
Jelenések 22:16

A durva fa sétány hűvös a talpam alatt, ahogy a homok felé közeledek. Az ég még sűrű, sötét kék éjszaka és szürke árnyak lebegnek a sós szellőben. Álmosan fogom a férjem kezét. Nem vagyok egy korán kelő típus, de most nyaralunk és eltökélt vagyok, hogy legalább egyszer lássam a napot felkelni, mint egy felemelkedő harcost a hullámok felett.

Ahogy közeledünk a part felé, látjuk, hogy többen döntöttek amellett, hogy otthagyják a párnájukat a strand papucsért cserébe. Nagy uszadékfákon ülnek, a víz mellett sétálnak kamerával a kezükben, vagy álmos tekintettel kávét iszogatnak. Észreveszek egy nőt, aki felemeli a tekintetét a még éjszakai égboltra és kíváncsivá tesz, vajon mit nézhet.

Amikor követem a példáját bársonyra vetett gyémántok üdvözölnek engem. Egy csillag igazán ragyogóan visszakacsint rám. Később kiderül, hogy igazából ez a Vénusz, vagy más néven a hajnalcsillag. Ez a rejtélye és gyönyörűségének titka: a Vénusz az éjszaka legsötétebb részében kel fel, pont a napfelkelte előtt.

Jézus azt mondta: ,, Én vagyok a fényes hajnalcsillag" (Jelenések könyve 22.16). Ez többek között azt jelenti, hogy Ő nem fél a sötéttől. Nem riasztják meg szívünk titkos részei sem. Azok sem, amelyek nem látták napsütést már évek óta. Azok, amelyek bezárták az ajtókat. Amelyeket nem merünk hangosan kimondani, vagy akár magunknak beismerni. Ő nem fut el rémülten az életünk tragédiái elől. Nem hátrál meg a keserűségtől, az összetöretettek elől és az összezúzott álmoktól sem. Őt nem félemlítik meg az ágyunk alatti, vagy a fejünkben lévő szörnyek sem. Nem kerüli a küzdelmeket és függőséget. Nem legyint megadással a lelkünk ellenségeinek. Nem mondja: ,,Ez túl sok nekem".

Jézus nem fél attól, hogy belépjen az éjszakába. Nem fél attól, hogy akár annak mélységében legyen. Azért mert Ő a világosság és benne nincsen sötétség. Ez azt jelenti hogy körbeveheti a sötétség és nem győzi le Őt, nem kisebbíti nagyságát. Csecsemőként jött a földre éjszaka és érkezését fényes csillag hirdette. Legyőzte a halált egy sötét sírban és elgördítette a követ, utat készítve így mindannyiunk számára a világosságba. A legsűrűbb homályban a Hajnalcsillag felemelkedett.

Jeremiás siralmainak 3. részének 22-23. versében azt olvashatjuk: ..Szeret az Úr , azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"

Ahogy nézem a napot megjelenni a reggeli égbolton és látom, ahogy betölti azt arannyal és lángokkal, én vagyok a szemtanú arra, hogy ezek az igék igazak. Vénusz, a hajnalcsillag, ami előjele ennek a fénynek és lángoló dicsőségnek, úgy tűnik nem csak egy bolygó, hanem hirtelen egy ígéretnek tűnik. Egy mindennapi emlékeztető a Teremtőnk szívéből arra, hogy a legmélyebb éjszaka után is eljön a napfelkelte. A sötétség nem nyerhet, a fényt nem lehet legyőzni.

Drága Istenem, igazán te vagy a Világosság, aki látod a legsötétebb pillanatainkat is. Ma szükségem van arra, hogy fényt hozz életem ezen részére. Köszönöm a hűséged, és az ígéretet, hogy egy éjszaka sem tart örökké.
Jézus nevében, Ámen.

(forrás: https://girlfriendsingod.com/god-is-not-afraid-of-the-dark/
Holley Gerth: God Is Not Afraid Of The Dark
Used with permission
fotó:pinterest.com)