Nem vagy egyedül

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.


Zsolt. 46:1


Mindig azt bizonygattam a barátaimnak, hogy annyira introvertált vagyok, hogy boldogan eltöltenék egy évet egyes egyedül. Ez a kijelentésem aztán megmérettetődött 2020-ban. Most már visszaszívom és nem mondok ilyesmit.

2020 márciusában izgatottan költöztem Nashville-ből Arkansas állam északnyugati részébe. Álmaim munkáját kaptam meg, egy Biblia kiadóhoz kerültem. Mivel nem ez volt az első eset, amikor az ország egyik feléből a másikba költöztem, úgy gondoltam nem fog váratlanul érni semmi sem.

A COVID-19 világjárvány miatt aztán 2020. nagy részét és 2021-es év elejét teljesen egyedül töltöttem egy számomra ismeretlen helyen egy apró cica társaságában.

A Pinteresten fellelhető receptek nagy részét kipróbáltam, a szekrényeimet átrendeztem Marie Kondo stílusban, még kézműveskedtem is, azonban a 70 négyzetméteres lakásomban az én introvertált szívem is magányossá vált egy idő után. Éttermi vacsorára vágytam egy baráttal, egy beszélgetésre a könyvklub tagjaival vagy egy reggeli dicsőítésre a Biblia körömmel. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nagyon nehéz év áll mögöttem.

A világjárvány elején e kényelmes nappalim betűtáblájára kiírtam a következő mondatot: „Nem vagy egyedül.” A következő tizenkét hónapban a szemem mindig erre a táblára tévedt, amikor a korábban megtapasztalt közösségi élet után vágyakoztam.

Egyik reggeli elcsendesedésemkor megfáradt szívvel olvastam el a 46. Zsoltár 1. versét: ”Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.„

Egy régen tapasztalt módon lelkem felszabadult, amikor rádöbbentem, hogy nem csak nem vagyok egyedül, hanem Isten az én oltalmam, erőm és biztos segítségem a nehézségeimben. Isten mindig kész segíteni, ez az üzenet érintett meg leginkább. Magányosnak éreztem magam, elkeseredtem és kiégtem, - de Isten mindvégig jelen volt, készen arra, hogy segítsen.

Az összekuszálódott dolgok nem simultak ki teljesen, de az a tudat, hogy sohasem vagyok egyedül, nem várt módon megerősítette a lelkemet. Minden egyes alkalommal amikor magányosnak éreztem magam és szomorú voltam, emlékeztettem magam a tényre: Isten velem van. Mindig is ott volt a múltban és mindig ott lesz a jövőben velem.

Bármivel is nézel szembe a mai napon, a mindig jelen lévő, segíteni kész Isten valóságának igazsága adjon békességet, megnyugvást és reménységet neked, oly módon ahogy engem is megsegített.

Istenünk, köszönjük, hogy Te egy olyan Isten vagy, aki sohasem hagy magunkra bennünket. Bátorító igazságodba kapaszkodni: te vagy a mi oltalmunk, erőnk és segítségünk. Segíts bennünket, hogy megtapasztalhassuk jelenlétedet a mai nap forgatagában, és segíts lecsendesíteni lelkünket, hogy meghallhassuk reményt adó szavadat. Köszönjük, hogy ilyen Istenünk vagy. Jézus nevében, Ámen

További átgondolásra:

János 14:16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:

Józsué könyve 1:9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.

- Meg tudod ragadni azt az igazságot, hogy Isten mindig, minden körülményben készen áll arra hogy segítsen neked?

- Mit gondolsz erről a kijelentésről: „sohasem vagy egyedül” – hogy Isten veled van, minden egyes nap minden egyes pillanatában?







Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotions, Ellen Wildman: You Are Not Alone, October 7, 2021. https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/10/07/you-are-not-alone

Megjegyzések

  1. Nekem valahogy nem sikerül annyira Istent magam mellett érezni, mint ahogy azt szeretném! Rossz napjaimon a lelkemet nem találom, üresnek érzem magam és végtelenül egyedül. Ez az utóbbi pár évben - egy hozzátartozóm elvesztése miatt - felerősödött. Az agyammal tudom és érzem is,hogy ez így nem jó és valamit tenni kell ez ellen. Mivel egyedül élek mondhatnám az egész világadta lehetőséggel élhetnék, de még elképzelésem sincs, hogy mit kezdjek ezekkel a lehetőséggel vagy ezzel a helyzettel és én hol vagyok benne? Lehet ez ügyben többet kellene imátkoznom, hogy a hitem erősebb, szilárdabb legyen és türelmesen várni, figyelni az apró változásokat!?
    Viszont amit tudok, hogy közösségben és munkában ezek az érzések lassan feloldódnak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések