A te érzéseid is fájnak?

"Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa."

János 3:17

"Te nem vagy ebben benne."

Nos, nem pontosan ezt mondta nekem a nő, de biztos, hogy így hangzott. A legrosszabb az egészben, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy kizárt, és mint később megtudtam, nem is az utolsó.

Grr. Amikor hazaértem, arra gondoltam: "Utálom ezt a nőt."

Persze, az agyam folytatni akarta a szörnyű gondolatokat róla... és hogy miért viselkedik gorombán... és hogy milyen boldogtalan ember lehet... és hogy meggondolatlan és figyelmetlen, de... Istenem.

Isten megállított. Megakadályozta, hogy gondolatban elítéljem ezt a nőt.

"Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3:17)

Ez a vers elgondolkodtat... ha Jézus - nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen, nem kellene-e nekem is így fordulnom mások felé? Hogyan nézne ki a gyakorlatban, ha háttérbe szorítanám az ítélkezést, hogy ne gyűlöljek, hanem szeressek?

Ha Jézus azért jött, hogy megmentsen engem, nem pedig azért, hogy minden múltbéli hibámat számon tartsa, nem kellene-e megfontolnom azt is, hogy megbocsássak ennek a passzív-agresszív nőnek is?

Ha Jézus kimetett ebből a bizonytalanságból, nem kellene elengednem az ő frusztrációit is, és valóban imádkozni érte?

Nehéz volt ezt megtenni: vagy Isten Igéje fogja hatalmába keríteni a szívemet, vagy a keserűség és a harag. Mit tegyek? Természetesen nem akartam, hogy keserű gyökér nőjön bennem. Az egyetlen ember, akinek fáj ez, az én vagyok.

Úgy döntöttem, hogy megbocsátok neki.

Hogy miért? Mert akinek sokat megbocsátottak, az sokat szeret. . .

Nem ezt mondta Jézus arról az asszonyról, aki megkente a lábát a farizeus Simon vacsoráján? 

"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." (Lukács 7:47)

Amikor ezeket a szavakat olvasom, rájövök, hogy én vagyok az a nő, aki szerepel a "sok bűne megbocsáttatott" kifejezésben. Ezért én vagyok az a nő, akinek nagy szeretetet kell mutatnia.

Bizonytalan voltam - és Isten úgy döntött, hogy szeret és kitart mellettem.

Hibákat követtem el - és Isten úgy döntött, hogy tanít és nevel.

Le akartam vezetni a feszültséget másokon - és Isten még mindig akar engem.

Sok szempontból én is ez a nő vagyok. Mégis, visszatekintve, nem a kárhoztatás vagy a megbocsátás hiánya változtatott meg engem - Isten kegyelme és szeretete volt az, ami átalakított engem.Ugyanúgy szeretném kiárasztani a szeretetem, ahogy Jézus is tette velem. Ha egy dolgot megtanultam rövid életem során, akkor az ez: Akkor vagyunk a legszabadabbak, ha mentesek vagyunk a haragtól, a keserűségtől és a féltékenységtől. Miért? Mert tudunk teljes szívvel szeretni. Amikor kitakarítjuk az istentelen érzelmeket, helyet teremtünk az Úr jóságának, reménységének és helyreállításának, hogy belénk költözhessen. Tiszta szívből akarunk szolgálni, nem pedig dühös szívből.

Ez nem könnyű; tudom. Fájdalmas élmény elengedni, és engedni Istennek, de ugyanakkor érzelmileg és lelkileg megéri.

Kit ítéltél már el, vagy kit vádoltál? Kinek az utálatát kell letenned, hogy elkezdhesd szeretni őket úgy, mint Isten?

Atyám, fájdalmat érzek. Nem tetszik, ahogyan velem bántak. Igazságtalannak és helytelennek érzem. Kérlek, segíts nekem szeretni azokat, akik megbántottak. Kérlek, hogy készíts fel a megbocsátásra, még akkor is, ha ez nehéznek tűnik. Kérlek, fogd a kezem ezen a folyamaton keresztül. Jézus nevében, Ámen.

forrás: https://girlfriendsingod.com/are-your-feelings-hurt-too/

fotó: https://unsplash.com/photos/yy3GonY48N0