Isten dicsőítése nyafogás helyett
De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres." János 4:23
Isten arra hív minket, hogy imádjuk Őt Lélekben és igazságban. Hogyan néz ez ki a mindennapi életünkben - különösen azokban a pillanatokban, amikor úgy érezzük, hogy inkább panaszkodni szeretnénk, mint imádni vagy hálát adni? Ezt a kérdést én (Rachel-Ruth) már évek óta felteszem magamnak, mivel könnyen átcsúszom a panaszkodásba.
Egy példa megragadt az emlékezetemben. Nem sokkal a tinédzserkorom előtt a családom elutazott az országból egy konferenciára, és én nem tudtam velük menni. Így a szüleim, mint kellemes szórakozásként, elküldtek a Cove táborba, amely ugyanazon a területen volt, mint nagyapám, Billy Graham kiképzőközpontja az észak-karolinai Asheville-ben.
A két hetes tábor végén a családjainknak a tábor bejáratánál lévő nagy mezőn kellett volna ránk várniuk. Feltételeztem, hogy apám jön majd értem, ezért meglepett, hogy nagyanyám, Tai Tai mosolygó arcát látom a nagy, fekete napszemüveg mögött, ahogy felém sétál. Korábban jött haza az útjáról! Izgatott voltam, hogy látom őt, és megöleltem.
Ahogy elhajtottunk, elmagyarázta, hogy anya és a testvéreim még nem tértek vissza a tengerentúlról. Én meg azon nyafogtam, hogy nem mehettem, és helyette két hétig kígyókkal és szúnyogcsípésekkel kellett szenvednem.
Tai Tai csak nevetett, es azt mondta: " Szamárság ", majd elhessegette a nyafogásomat, ahogy én is a szúnyogokat. Aztán sürgetett, hogy meséljek neki a tábor csodálatos részeiről és az új barátokról, akiket szereztem. Más szóval, el kellett felejtenem az önsajnálatot, és helyette azokra az áldásokra koncentrálnom, amelyeket Isten engedett megtapasztalnom.
Ha visszagondolok az ő szelíd bátorítására és pozitív hozzáállására, a János 4:23 jut eszembe: "De eljön az idő, és már el is jött, amikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják majd az Atyát, mert ők olyan imádók, akiket az Atya keres". ( Angolból fordítva)
Eljön az a nap, amikor minden ok megszűnik a nyafogásra. Addig is, amíg várjuk az Ő visszajövetelét, szívünket arra összpontosíthatjuk, hogy az Urat imádjuk Lélekben és igazságban.
Hogyan gyújtsuk fel az imádat iránti áhítatot a következő nemzedékben?
A nagymamám mindig hűségesen példát mutatott nekem erről. Sok más alkalomra is emlékszem, amikor Tai Tai határt szabott a panaszkodásomnak. Hatalmas együttérzéssel és bölcsességgel rendelkezett. De volt annyi ítélőképessége is, hogy felismerje, amikor csak sajnáltam magam. A zene iránti szeretetét, a humorérzékét és a velem való együttérzés képességét arra használta, hogy finoman emlékeztessen arra, hogy bármi is volt a probléma, a siránkozás helyett beszéljek Jézussal.
Azt mondják, hogy a csüggedés az ördög névjegye. Szereti arra használni a csüggedést, hogy megossza a kapcsolatokat, megállítsa a hatékony munkát, és olyannyira leeresszen minket, hogy alig tudunk működni.
Az Úr imádata a legjobb módja a csüggedés elleni küzdelemnek. Tai Tai három gyakorlati módszert mutatott nekem erre: összpontosítsak az életemben lévő áldásokra, hordozzak egy dalt a szívemben, és tartsam meg a humorérzékemet, hogy segítsek eltüntetni a csüggedés minden nyomát.
Most, amikor lélekben nyafogni kezdek, mintha hallanám Tai Tai lantos hangját, amint azt mondja: "Szamárság", és eszembe jut a bátorítása, hogy számoljam meg az áldásaimat, és imádjam Istent értük.
Uram, segíts, hogy tudatában legyek áldásaidnak és értékeljem azokat. Add, hogy szívem és elmém a Te imádásod felé forduljon, függetlenül a körülményektől! Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése