"Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, ..."
Máté 19:13a
A szeretteinkért mondott ima az egyik legnagyobb ajándék, amit nekik
adhatunk. Az ajándékozásnak pedig fontos részét képezi az, amikor
tudatjuk velük, hogy imádkozunk értük. Ez az igazság a gyerekekre is
vonatkozik.
Két unokánk Kansas-ben él, szóval elég gyakran láthatjuk őket. Férjemmel
nagyon örülünk ennek, és mindig keressük az alkalmat, hogy velük
lehessünk.
Egyik alkalommal áthívtuk magunkhoz Justust és Hudsont, hogy bemutassuk
nekik új lelkipásztorunkat és feleségét, akiknek gyönyörű hármasikreik
és egy Hudson korabeli fiuk van. A gyerekek a hátsókertben játszottak.
Néhány focimeccs és sok hintázás után szóltam, hogy ideje szünetet
tartani és sütizni. Mind a hatan elkezdtek felém futni, amikor sikoltást
hallottam.
Justus elesett és valami megvágta a lábát. A seb nem volt mély, de ott
volt egy seb a lábán, ami aggasztotta őt is és engem is. Ölbevettem síró
unokámat, bevittem a házba, és addig tartottam, míg megnyugodott.
Kitisztítottam a sebet, lefertőtlenítettem és óvatosan rátettem egy
mesefigurás sebtapaszt. Ezután imádkoztam, hogy Jézus gyógyítsa meg a
sérülését. Az ima után Justus aggodalma elmúlt, rámmosolygott és azt
mondta:"Köszönöm, Mami!"
Néhány napig nem találkoztam az unokáimmal, de amikor legközelebb
átmentem vigyázni rájuk, az első dolog, amit Justus mondott, az az volt,
hogy :"Mami, Megtette!". Már rég kiment a fejemből a sérülése és az ima
is, amit a gyógyulásáért mondtam - de Justus nem felejtette el. Nagy
vigyorral az arcán a lábára mutatott, ahol a seb már alig volt látható,
és így szólt:"Látod? Isten helyrehozta! Meghallgatta az imád!".
Ugye milyen csodálatos? De ez még nem minden.
Nemsokkal később, amikor Hudson megütötte a karját, Justus segített
édesanyjának ellátni a sérülést. Justus imádkozott testvéréért és
biztosította arról, hogy Jézus meggyógyítja. És Megtette!
Justus hisz az ima erejében, mert hallotta, amint nagymamája érte
imádkozott, és az ima meghallgattatott. Majd megtapasztalta az ima
erejét, amikor ő maga imádkozott testvére gyógyulásáért, ami szintén
meghallgattatott. Justus, Hudson és én gyakran imádkozunk különféle
dolgok miatt - a sötétben való félelem, szörnyek, őrült gépjárművezetők,
vagy viharok miatt, - olyan dolgokról, amik az ő kicsi szívűket
foglalkoztatják. Ez egy nagy ajándék - nekem és az unokáimnak is.
Te megajándékozod imával a szeretteidet? Tudják, hogy imádkozol értük?
Gyakran bonyolítjuk imáinkat, de valójában nem kell. Az imádkozás
egyszerüen csak beszélgetés Istennel. Ő nem a szavaink összefüggőségére
figyel, hanem a szükségünkre.
Az ima nem egy vallási rituálé. Nem kell bizonyos számú lépéseket megtennünk ahhoz, hogy imánk eljusson Istenhez.
Az imában kinyilvánítjuk teljes alárendeltségünket Isten felé. Elmondjuk
Neki, hogy csakis Rá hagyatkozunk. "Igen"-t mondunk mindarra, ami
előttünk áll, - még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi az. Nem kell térdre
ereszkednünk vagy szemeinket becsuknunk. Az ima szüntelen beszélgetés
szívünk és Isten között - a nap minden egyes pillanatában.
Az ima kellene, hogy legyen az első reakciónk, nem pedig az utolsó
mentsvárunk. Olyan természetesnek kellene lennie, mint annak, hogy
lélegzünk.
Amikor valaki megkér, hogy imádkozz érte- tedd meg! Imádkozz vele a
telefonban. Állj meg a bevásárlóközpontban, vagy húzódj félre az autóval
és imádkozz! Imádkozz gyerekeiddel úton az iskolába. Hagyj imaüzenetet
egy barátodnak, vagy kérj rá áldást. Kérdezd meg a pincért, vagy
pincérnőt, hogy hogyan imádkozhatnál érte.
Ajándékozd meg az embereket az értük mondott imával! Ez az ajándék semmibe sem kerül.
"Atyám, szeretnék imaharcos lenni, olyan nő, aki tud szüntelenül
imádkozni. Kérlek segíts meglátnom a szeretteim és a körülöttem élők
szükségeit. Taníts imádkozni, Uram. Jézus nevében, Ámen."
"Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát
adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1Thessz. 5:16-18)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése