Reményteli jövő
„Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen…. Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” Jób 42,1-2; 5
Néha nem tudok hinni abban, hogy Isten jó dolgokat készített elő nekem, a családomnak, a barátaimnak, másoknak.
Az elmúlt év elbocsátásokat, csődbement vállalkozásokat, kiürült hűtőket, üres benzintankokat hozott azoknak, akiket szeretek. Öngyilkossági kísérletek, kábítószer-túladagolás, halálesetek színezik a képet. A családban és a baráti körben házasságok kerültek zátonyra, fiatalok börtönbe jutottak, van, aki második évét töltötte munka nélkül, autók törtek össze, gyülekezetek oszlottak fel, és folytathatnám a listát.
Nem vagyok biztos benne, hogy Isten enyhíteni tudja a fájdalmat, vissza tudja adni, ami elveszett, meg tudja javítani, ami eltörött.
Képes lenne összerakni az elmúlt év széttört darabjaiból egy reményteljes jövőt?
A ma látható körülmények másra engednek következtetni. Ha abból indulok ki, amit magam körül látok, arra hajlok, hogy nemmel válaszoljak a kérdésre. Nem, nem képes rá Isten.
Pedig a körülmények egy pillanat alatt át tudnak alakulni.
Az igazság az, hogy Isten nem változik meg. Hatalma arra, hogy jövőt és reményt adjon, nem csökken. Igéje állandó. Amikor tehát azt látjuk, hogy az élet olyan történeteket sző, amik megkérdőjelezik Isten uralmát, kétséget és reménytelenséget gerjesztenek, olvassuk újra a beszámolókat az Ő hűségéről és megváltó erejéről. Hivatkozzunk az Igazságra:
Mialatt Jób elvesztette családját, reményét, földje termését, majd az egészségét – Isten arra készült, hogy kétszeresen adjon vissza neki mindent, ami elpusztult, amit elloptak, ami elveszett, vagy tönkrement.
Mialatt József rabszolga volt, és börtönben ült – Isten azt tervezte, hogy Egyiptom második emberévé fogja tenni.
Mialatt Rúth otthontalan, elhagyott özvegyként tengette életét – Isten Boáz szívében otthont készített neki, ahol feleség és anya lehet, szépanyja Isten Fiának.
Miközben Lázárt betekerték a halotti leplekbe – Isten már formálta a lélegzetvételt, ami újra elindítja a vérkeringést a testében.
Amikor Dávid a házasságtörést elkövette – Isten már rakta bűnbánó megtérésének alapjait.
Minden keresztre feszítettben, akit Saul küldött halálba – Isten látta Pált, aki a megfeszített Krisztusról prédikál.
Minden ütésben, amit Sára Hágárra mért – Isten látta a csapásokat, amiket a féltékenység, a büszkeség, a kétségbeesés kap Izsák születésével.
Miközben Eszter elárvult kislányként remegett a félelemtől – Isten már készítette számára az utat a királyi palotába, ahol megmenti népét véget vetve a kegyetlen uralomnak.
Mialatt Ráháb idegen férfiakat fogadott az ágyába – Isten látta az izraelita kémeket, akik Ráháb védelmének köszönhetően menekülnek meg.
Mikor Péter hite megingott, és megtagadta Jézust – Isten látta őt, ahogy emberek ezreit vezeti hitre Krisztusról prédikálva.
Mikor Mózes saját kezével megölte az egyiptomit – Isten látta ugyanezeket a kezeket, amint vésőt markolva kőtáblára írják a Tízparancsolatot.
Mialatt Mária a haldokló Jézust nézte – Isten a feltámadt Jézust látta a jobbján ülni mennyei trónusán.
Akármilyen kegyetlen, kilátástalan volt a szituáció, Isten reményteljes jövővé alakította.
Alapigénk biztosít róla, hogy Isten terveit nem lehet áthúzni. Észleljünk bármit magunk körül, az említett történetek a megszabadulás, a remény igazságáról szólnak. Isten képes rá, és meg is teszi, hogy megfordítsa a folyamatot, hogy felépítsen, újraélesszen, megújítson bármit, amit akar. Ő túllát a jelen sötét pillanatain, és tüzet csihol, melytől felfénylik a reményteli jövő.
Most, az új esztendő kezdetén gondoljunk Isten terveire. Bízzunk benne, hogy kézben tartja a körülményeket, a mi javunkra és az Ő dicsőségére formálja őket.
(Encouragement for today, 2012.01.05., www.proverbs31.org, Samantha Reed, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése