A rendetlenség fogságában

„Szabadságra szabadított meg minket Krisztus, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Gal 1,5

Barátnőm kétségbe volt esve. Éreztem a hangján, ahogy az otthonában uralkodó rendetlenségről beszélt. Utálta. A férje ideges volt. Mindig megpróbáltatás volt reggelente ellátni a gyerekeket, tiszta zoknit találni, megfőzni az ebédet. A lakásban lévő káosz megülte a lelkét. Úgy érezte, szétesik körülötte a világ. Miért nem tud rendet tartani? – tette fel magának a kérdést. Végülis intelligens, tanult nő.
Zavarban volt, amikor ezekről beszélt. Mikor felajánlottam neki, hogy elmegyek segíteni, el akarta hárítani. Biztosítottam, hogy nem jelent nekem gondot. A kidobott kiscicák megmentése mellett kedvenc tevékenységem, hogy segítsek másoknak rendet rakni.
Végül rávettem, hogy megegyezzünk egy időpontban.
Aznap reggel bevonultam hozzájuk egyik kezemben forró kávéval, másikban dobozokkal, amikbe majd rendszerezzük a holmikat. Ahogy beléptem, láttam, nem a rendszerezés hiányzik. Kacatokkal volt telezsúfolva a ház. Értelmetlen volt hozzáfogni a rendszerezéshez.
Fel kell tárnunk otthona betegségét, hogy meggyógyíthassuk.
Nem gyűjtögető típus a barátnőm. A körülmények és a tennivalók összetorkolltak, és elborították. A felfordulás látványa kiszívta az energiáit, összezavarodott tőle. Nem tudta eldönteni, mit akar megőrizni, mit kéne kidobni. Nem mert semmit elpakolni, nehogy aztán elfelejtse, hogy hova tette, s ha kell majd, nem találja. Ez persze csak rontott a helyzeten.
Nem volt számomra idegen ez az állapot. Majdnem mindegyikünk átesik rajta valamikor az életében. Ha pár évvel ezelőtt eljött volna hozzánk a barátnőm, hasonló látvány fogadta volna. Három kicsi fiúnk volt akkor. Sokan voltunk, és nem tudtam lépést tartani a tennivalókkal. Azt látom, hogy legtöbb ház, ahol szeretet és élet van, mindig tele van kacatokkal. A tevékenykedés, az értelem, a kíváncsiság jele is lehet. Szanaszét heverő könyvtári könyvek, magazinok, katalógusok kutatni vágyó szellemről, kultúrára áhítozó lélekről vallanak. De ha nem figyelünk oda, a sok holmi lassan összezsúfolódik, ellep, börtönbe zár. Ez történt a barátnőmmel. Szüksége volt valakire, aki jön, és kiszabadítja.
Együtt hamar külön halmokba raktuk a dolgokat. Kiselejteztük a tönkrement játékokat, a törött edényeket, újrahasznosításra ítéltünk egy halom papírfélét, és különválogattuk azt, ami valóban fontos, amit meg kell tartani. Rendet rakni nem sikerült egy nap alatt, de sokat enyhítettünk a terhen, ami súlyosan nyomta barátnőm hangulatát. Elindultunk együtt, innen már egyedül is tudja folytatni, míg sikerül rendet raknia otthonában és életében.
Barátnőm azt tette, ami helyes: megosztotta a gondját. Azzal, hogy elismerte, segítségre van szüksége, már ki is mozdult a holtpontról. A kacathalmaz döntésképtelenné fagyasztotta, ahogy ez gyakran és nagyon hamar megtörténik. Börtönné válik, hat a terveinkre, az anyagi helyzetünkre, az otthonainkra, gyakran a kapcsolatainkra. Messze áll attól a szabadságtól, amire Isten szánt minket.
A Galatákhoz írt levél azt üzeni, Krisztus szabaddá tett minket. Megszabadított a bűntől. A törvény vasmarkától. Az ítélettől. Alapvetően mindentől, amit visszatart. Jézus mindettől megszabadít, hogy egyszerű, éber életet éljünk rabiga nélkül. Csökkentette életünk súlyát. Tisztábban tudunk gondolkozni, élesebb a figyelmünk, egyértelműek a prioritásaink, és ezek szerint élünk. Ez a valódi szabad élet.
Talán csak egy ártalmatlan papírcsomónak tűnik, vagy egy halom javításra váró ruhának. Valójában minden ilyen apróság egy-egy szem lehet a láncból, ami előbb-utóbb körénk tekeredik, és megfoszt a szabadságunktól. Ez nem törvényszerű. Tegyünk érte, hogy átélhessük Isten ajándékát, a szabad, kacatoktól mentes életet. Kávét nem tudok vinni neked, de gondolatban melletted állok a rendrakásban.
 

Uram, köszönöm Neked a szabadság ingyen ajándékát életem minden területén. Kérlek, mutasd meg, mit és hogyan kell eltakarítanom, hogy teljesen a Te és a körülöttem élők szolgálatára állhassak. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.03., Glynnis Whitwer, www.proverb31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)