Az Ígérettől az Ígéret Földjéig

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben, megtartod-e parancsolatait vagy sem?” 5Móz/MTörv 8,2

„Ha követed a tervet, le fogsz fogyni!” – tetszett ez az ígéret. Fogyni akartam, és a programot olvasva ez könnyűnek látszott. Nincs más tennivalóm, mint betartani a tervet. S a végén majd ott állok én - karcsúbban, egészségesebben. Ott várt a nekem szánt „ígéret földje”.
Mikor végigolvastam a programot, kicsit elbizonytalanodtam. Ám az „ígéret földje” nagyon jól hangzott. Elkezdtem hát gondosan követni a tanácsokat az első héten, és a mérleg máris komoly eredményt mutatott.
A következő héten viszont vágyakozni kezdtem a szokásos ropogtatnivalók után. Néhányat el is rágcsáltam. Az ígéret még mindig nagyszerűnek látszott, de a program nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Eljutok-e az ígérettől az ígéret földjéig? Már nem volt olyan biztos.
Küzdelmeim eszembe juttattak egy párhuzamot a Bibliából. Az is egy útról szól az ígérettől az ígéret földjéig. A Teremtés Könyvében Isten megígérte Ábrahámnak (aki akkor még Ábrám volt), hogy nagy nemzet származik tőle, amely majd saját területén, az „Ígéret Földjén” fog lakni (Ter 12,1-4).
Ábrahám tehát összegyűjtötte családját és vagyonát, és elvándorolt erre a csodálatos helyre. Megérkezett Kánaánba, és hátralévő éveit jórészt boldogan élve 175 éves korában hunyt el, miután megtapasztalta Isten ígéretének beteljesülését.
Ha itt lenne a történet vége, ez az üzenet rózsaszín szalaggal átkötve érkezne hozzánk. Bárcsak minden ígéret ilyen könnyen valóra válna!
Sajnálatos módon Ábrahámnak nem minden utóda élhetett ilyen felhőtlenül az Ígéret Földjén. Egy éhínség miatt a nép elhagyta Kánaánt, és Egyiptomba költözött, ahol aztán keserves fordulatot vesz a történet: egyiptomi tartózkodásuk 400 év szolgasággá változik.
De sosem felejtették el Isten ígéretét, hogy saját hazát ad nekik. Elképzelem, hogy újra meg újra ebbe a reménységbe kapaszkodtak a gerincüket megroppantó munka és üldöztetés alatt. Milyen eksztázisban lehettek, mikor végre Mózes által megnyílt a szabadulás útja! Végre beteljesül Isten ígérete!
A helyükben én azt képzeltem volna, hogy ilyen hosszú szenvedés után egyből a csodálatos vidéken fogják találni magukat. Ehelyett a sivatagban kötöttek ki. Negyven esztendeig. És itt megül a történet. A sivatagban. Mi lett Isten ígéretével?
Én is éltem ott, a sivatagban. Ahol már nem megy könnyen az engedelmesség. Amikor nehéz betartani az egészséges életmód programot. Amikor elbizonytalanítja szülői hivatástudatomat egy akaratos gyermek nevelése. Amikor összeszorítja a szívemet az aggodalom, mialatt befizetem a kötelező tizedet. Amikor rossz érzés megbocsátani valakinek, aki elárult.
Szeretnék inkább minél gyorsabban kijutni a sivatagból, s megérkezni oda, ahol majd jó lesz. Sivatagi időszakaimban keserűség, kételkedés, panaszkodás, duzzogás bugyog bennem. És mit kapok cserébe: megnő a pusztában tartózkodás ideje. Ez történt az izraelitákkal is. Igazából ők olyan sokat panaszkodtak, hogy Isten megtagadta az egész morgolódó nemzedéktől az engedélyt, hogy beléphessen az Ígéret Földjére.
Ugyanakkor megtapasztaltam, hogy a pusztaság nagyon termékeny is lehet. Ahogy fenti igénk is mutatja, az Úr arra használta a vándorlás idejét, hogy próbára tegye követői szívét. Nem céltalan szenvedés volt tehát ez az idő. Alkalmat adott, hogy bebizonyítsák bizalmukat és engedelmességüket.
Ha így tekintünk rá, a pusztaságban tartózkodás személyes fejlődésünk útja lehet. De csak akkor, ha hisszük, hogy Isten a Maga tökéletes módján és tökéletes idejében teljesíteni fogja ígéretét. Ebből a hitből türelem, fegyelem, engedelmesség, az Isten irányítására való éberség, és odaadó Rá-hagyatkozás fakad.
Isten egy város csodás bevételével engedte be népét az Ígéret Földjére. De az Ígéret és az Ígéret Földje között ott volt a pusztaság – számukra, és ott van számunkra is. Rajtunk áll, mit választunk: zúgolódunk, panaszkodunk, vagy hitünk és jellemünk fejlesztésére szánjuk ezt az időt.

Uram, köszönöm hűségedet régi és mai híveid iránt, irántam is. Köszönöm, hogy mindig betartod ígéreteidet. Bocsásd meg, hogy néha kételkedem Benned. Állhatatos türelemmel, kegyes lélekkel szeretném eltölteni a pusztaságban tartózkodás idejét. Kérlek, segíts ebben. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.27., www.proverbs31.org, Glynnis Whitwer, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)