Mennyei játékvezetőm

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.” Róm 15,13

Előfordult már, hogy valami nyugtalan érzés tört rád, és megakadályozta, hogy tovább lépj? Velem megtörtént. A férjemmel első közös otthonunkat kerestük. Több házat is megnéztünk, míg végül rátaláltunk a tökéletesre. Legalábbis azt hittük.
A szerződéskötés napján képtelen voltam aláírni a papírokat. Természetes, hogy az első ház vásárlásakor az ember izgatott és ideges, de nem tudtam úrrá lenni nyugtalanságomon. Engedélyt kértem, hogy egy percre négyszemközt maradjak a férjemmel, és kiderült, hogy ő is azt a hányingerfélét érzi a gyomra táján. Elhatároztuk, hogy visszakozunk.
Bölcs döntés volt. Néhány hónapra rá a férjem meghalt egy autóbalesetben. Ha megvettük volna a házat, egyedül képtelen lettem volna fizetni a részleteket, ráadásul el kellett tartanom újszülött gyermekünket és magamat. Ekkor világosodott meg. A nyugtalansággal, a békesség hiányával a szerződéskötés napján a Szentlélek irányított a jó döntés felé.
Te vagy én nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. De Isten tudja. A Szentlélek által Isten irányítja a lépteinket a békesség érzésével vagy annak hiányával.
Mennyei segítőnk valahogy úgy működik az életünkben, mint egy játékvezető a kosárlabda mérkőzésen. Amíg a játékosok a pályán belül vannak, szabadon mozoghatnak bármerre. De ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, vagy ha kívül kerül a labda a pályán, a játékvezető belefúj a sípjába. A sípszó megállítja a játékot, amíg a játékvezető helyre nem állítja a rendet, és vissza nem rakja a labdát a játékba.
Ugyanígy nekünk, neked és nekem is, van egy mennyei játékvezetőnk: a Szentlélek. Amikor elvész a békességed, jelzi, hogy állj meg, ne menj tovább. A Szentlélek belefújt a sípjába, és időt kér, hogy tudj irányt váltani. Néha a labda kívül kerül a pályán valami váratlan csapás miatt. Máskor te magad léped át a határvonalat engedve a kísértésnek, a bűnnek. A Szentlélek mindkét esetben megfújja a sípját, hogy magára vonja a figyelmedet. Ha bölcsek akarunk lenni, megvárjuk, hogy a játékvezető visszaállítsa a nyugalmunkat, és a „labdát” visszarakja a pályára. Ez úgy történik meg, hogy megvalljuk vétkünket, keressük az Úr arcát, és követjük útmutatását.
Bár a Szentlélek vezeti a játszmát, fontos tudni, hogy attól, hogy kívül kerülsz a pályán, Isten még nem fújja le a játékot. Mennyei játékvezetőnk mindig azon dolgozik, hogy visszaállítsa életünket a pályára.
Örülök, hogy annak idején a férjemmel hallgattunk a Szentlélek figyelmeztetésére, és nem vásároltuk meg a házat. Ezáltal sok bajtól és gondtól menekültünk meg a fiammal együtt. Megtanultam, hogy a helyes utat mindig nyugalom és békesség kíséri.

Uram, kérlek, világítsd meg az utamat, és adj bátorságot, hogy végigjárjam. Jézus nevében, Ámen.
(Micca Monda Campbell: My Heavenly Referee, Encouragement for today, 2012. aug. 28., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)