Az Úr az én pásztorom

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

(23. Zsoltár)

Egyik este a gyülekezeti alkalom alatt a kis vidéki gyülekezetünkben a megszokott helyemen ültem, miközben görcsösen fogtam az előttem lévő pad támláját. Istennel hadakoztam lelkem üdvösségéről. Egy aktív gyülekezeti tag voltam, az énekkar tagja, és az Istentiszteletek alatt zongorista, a gyerekkórus vezetője. Soha sem hagytam volna ki egy gyülekezeti alkalmat, kivéve, ha már halálosan beteg voltam. A fiatalok csoportjának vezetőjeként ritkán mulasztottam el programjaikat, és gyakran hoztam magammal a halálba tartó fiatalokat, akiknek, -velem ellentétben- szükségük volt Isten megismerésére. Nagyon kínos lenne, ha a felhívásnak engednék, és előre mennék, és elismerném mindenki előtt, hogy hazugságban éltem. Így hát görcsösen szorítottam a padot, és gőgösen kijelentettem, hogy én keresztény vagyok. Annak kell lennem. Ott van az a rengeteg jó cselekedetem, melyet felsorakoztattam. Úgy néztem ki mint egy hívő, úgy beszéltem mint egy hívő, még úgy is cselekedtem, mint aki teljesen elkötelezett Istenének...de őszinte követője voltam-e Istennek? 

Amint a választ fogalmaztam erre a kérdésre, egy ijesztő valósággal szembesültem. Mindent tudtam Istenről, de rá kellett döbbennem, hogy a felhalmozott ismereteim ellenére személyes kapcsolatom nem volt Vele. Ennél többre, mélyebbre vágytam.

Arra is rávezetett Isten, hogy az Ő tökéletes szeretetéből adódóan egy meghitt, bizalmas kapcsolatra törekszik gyermekeivel. Azon az éjszakán a sötétben a csillagok alatt az ég felé kiáltottam: "Istenem, ha tényleg az vagy akinek mondod magad, akkor minden tudásomat magamról és Rólad eléd teszem. Átadom az életemet teljesen Teneked." Azon az éjszakán találkoztam először személyesen Jézus Krisztussal.

Miközben életem iránya teljesen megváltozott, mégis szembesültem azzal a ténnyel, hogy életemet napi szinten kell megélnem, és igenis szembe kell néznem leterhelő helyzetekkel. De azt is felfedeztem, hogy ki is vagyok én valójában, - egy bárány - és báránynak lenni csodálatos dolog! 

Amikor félek, Jézus Krisztusra számíthatok, hogy békével tölt el engem.

Amikor megtört szívű vagyok, akkor Jézus Lelke megnyugtat és helyreállít.

Még akkor is, amikor a klinikai depresszió mély, sötét vermében találtam magam, Jézus Krisztus ott volt velem, és a Pásztorom a sötétségből a világosságra vezetett engem.

Akkor kezdtem megérteni azt a csodálatos igazságot, hogy Jézus Krisztus, a Jó Pásztor előre meghatározta létezésemet, egy tervet készített az életemre vonatkozóan, Ő már előre tudta, hogy miként fogok reagálni az Ő felém irányuló szeretetére, és már előre gondoskodott arról, hogy a múltbeli, a jelenben és a jövőben elkövetett bűneimért megfizesse az árat.

Isten szeretete hívott életre, és Ő maga pecsételt el engem.

Nem volt már arra szükségem, hogy magam irányítsam az életemet, mert volt már egy Pásztorom.

A mindennapi életemben Isten előttem jár, mutatja az utat, és körbevesz engem jelenlétével. Az a tudat, hogy szeretett gyermek vagyok, békét ad számomra, és ha ez a béke tölt el, a stressznek már nem sok helye maradhat.

Tulajdonképpen, ha a bárányokra gondolunk, akkor nem egy leterhelt stresszes teremtmények képe van előttünk. Sőt, úgy tűnik, mintha fel sem fognák a veszélyeit életüknek. Nem aggódnak azon, hogy lesz-e ennivalójuk legközelebb, hogy lesz-e hol fejüket lehajtani az éjszaka folyamán, vagy azon, hogy mikor fog a következő ellenség vagy rabló támadni, vagy hogy mit tartogat számukra a következő nap. Amikor betegek, ösztönösen Pásztorukhoz mennek, tudva azt, hogy Ő majd gondoskodni fog róluk, megnyugtatja őket, amíg a gyógyulás el nem érkezik számukra.

Emlékeznünk kell, sőt meg kell erősíteni magunkban azt a tényt, hogy mindannyian bárányok vagyunk, és hogy Jézus Krisztus valóban a mi Jó Pásztorunk, és ezen felül semmi más nem számít igazán. 

Szükségem van Rád, Uram. Bármerre nézek, szembesülök azzal a ténnyel, hogy képtelen vagyok a saját erőmből, hatalmamból és képességeim által megélni az életemet. Rengeteg időmet és energiámat felemésztette az erőlködésem, hogy elvégezzem azt, amit már te előre elrendeztél. Kérlek segíts újra és újra tudatosítani magamban, hogy ne a saját erőmben bízzak, mert az nagyon emberi és véges, hanem egyedül a Te erőd az, amire támaszkodni érdemes. A bárányod vagyok, és te az én Pásztorom vagy. Köszönöm ezt Neked, Istenem! Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Mary Southerland, The Lord is My Sheperd, http://www.girlfriendsingod.com/2014/the-lord-is-my-shepherd-part-2-2/Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission
www.girlfriendsingod.com)