A megbújó szépség észrevétele
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
I. Korinthusi levél 13:12
Gyermekként Észak Karolinai partoknál nőttem fel, rendszeresen úsztam az óceánban, és megszoktam, hogy zavaros vízbe gázolok bele. Még akkor is, amikor a nap sugarai gyönyörűen csillogtak a víz felszínén, a legtöbb esetben az Atlanti Óceán barnás vízében néhány centiméternél mélyebbre nem láthattam. Fiatal agyam állandóan azon zakatolt, hogy a lábam miféle szerzetekkel találkozik ott a víz alatt.
"Jaj, mi volt ez az éles dolog?!"
"Ühhh....valami sikamlóst éreztem!"
"Mi úszott el a lábam mellett?!"
Rejtett félelmeim táplálták élénk képzelőerőmet, medúzákat és csattogó cápa állkapcsokat véltem magam körül. Mivel nem tudtam mi úszkál a környezetemben, aggódva ezt kérdezgettem: "Vajon mit rejt a mély?"
Ritka alkalmak egyikén, amikor begázoltam az óceánba, meglepődve láttam, hogy lábujjaim is látszanak a vízben! Nem tudom mi okozta ezt a szokatlan tiszta állapotot, de akkor a vizeink a Karib tenger kristály tiszta kék vízéhez hasonlítottak.
És akkor rádöbbentem, hogy mennyi gyönyörűség is vesz körül! Ragyogóan színes tengeri hínárt láthattam, ezüstösen csillogó halak és kagylók sodródtak a tengerfenék alján az árral. Egy kép azonban mélyen belém vésődött: egy sárga tengeri hínár körül lenyűgöző kis fekete és fehér csíkozású vitorláshalak úszkáltak.
Ezek miatt aggódtam annyira?
Máskor ezért a látványért fizettem a nyilvános akváriumban, most pedig a valóságban élvezhettem. Lenyűgözően szép volt minden, és megdöbbentett, hogy ezek a gyönyörű halak mindvégig a zavaros vízben rejtőztek.
Az élet gyakran hasonlít ahhoz a leckéhez, amit aznap megtanultam. Gyakran úgy gázolunk át az életen, hogy nem látunk minden egyes helyzetet egészen tisztán. Nem csoda, hogy időnként megijedünk a szemünkkel nem érzékelhető dolgoktól.
De csak azért, mert a szépség nehezen látható, nem jelenti azt, hogy nem is lehet rálelni. Gyakran éltem át nehéz élethelyzeteket, amikor nem láttam, hova vezet a következő lépésem. De ez csupán egy kis szeglete volt az egész képnek, mert mi csak részletében látjuk most a dolgokat. Milyen hálásak lehetünk, hogy barátai lehetünk Annak, aki teljességében látja a nagy képet.
Ha az Atya szemével, az örökkévalóság lencséjén keresztül láthatnánk a dolgokat, akkor a felszín alatt fantasztikus dolgokkal találkozhatnánk. Minden egyes napot és pillanatot Isten céllal alkotott meg. Időnként csak homályosan láthatjuk, máskor pedig színről színre szemlélhetjük Isten szeretetét munkálkodása által.
Nem felejtem el, amikor haldokló barátnőm ágya mellett ültem. Nyugodt arcát figyeltem. Azért imádkoztam, hogy Isten akarata minél hamarabb és minél békésebben beteljesedhessen. Ez az időszak, amit egy fiatal, két gyönyörű kisfiú édesanyja mellett töltöttem, nagyon homályos volt számomra. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy miért kell életének ilyen gyorsan befejeződnie.
Amikor Istenhez fordultam, és elé tártam kérdéseimet, akkor Ő emlékeztetett arra, hogy barátnőm életének minden egyes perce gyönyörűen és értékesen telt, még azok is, amelyeket ott, a kórházi ágyán, a halál árnyékában töltött. És ahelyett, hogy a fájdalomra és a szomorúságra tekintettem volna, Isten felnyitotta a szememet, hogy megláthassam Isten munkálkodását és célját barátnőm életében. Még most, évek múltán is emlékeimben tisztán él az ő csodálatos élete. A példája, mellyel Isten jóságát hirdette a tragikus valóság közepette, az ő mély hitét mutatta be Atyja iránt, tudva azt, hogy nem csak a jelenben, hanem az örök életében is Istene marad.
Életünk nehéz időszakaiban, amikor zavaros vizeken kell áthaladnunk, és csak részben látjuk a dolgokat, nyugodtan megbízhatunk abban, Aki az egész képet átlátja. A felszín alatt csodálatos dolog húzódik. Adjon számunkra Isten olyan szemet, mellyel tisztán láthatunk.
Atyám! Te egy jóságos Isten vagy. Bízom Benned, és tudom, hogy csodálatos dolgok rajzolódnak ki az életemben, még akkor is, ha most még nem látom igazán. Kérlek nyisd meg a szemeimet, amikor nem látom a Te örökkévaló látószögéből a dolgokat. Kérlek segíts, hogy szorosan beléd kapaszkodhassam, míg minden ki nem tisztul körülöttem. Ámen
Gondold át, és válaszolj:
Miként változnának a dolgok, ha igazán elhinnéd, hogy a nehéz életszakaszod nem fog örökké tartani, és ez csak Isten nagyobb tökéletesebb tervének egy kis részét képezi?
Gondolj néhány élethelyzetedre. Ha most tisztán visszagondolsz, megtalálod bennük Isten csodálatos munkáját? Visszagondolva a nehéz időben felleled Isten csodálatos munkálkodását érted?
Ige a mai napra:
Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
(Efézus 3:20-21)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése