Miért ne kényeztessem magam

„Áldalak, amiért félelmetesen és csodálatosan megalkottál” Zsolt 139,14

Isten csodálatosnak alkotott téged. Ezt állítja a 139. zsoltár. Szép vagy és szeretve vagy a magad valójában, az alakodtól függetlenül. Ha mégis küzdesz a külsőddel, vagy állandó kudarcélményed van miatta, Isten szeretete nem akarja, hogy ez így maradjon.
Volt idő, amikor úgy éreztem, mindig vereséget szenvedek az egészséges étkezés terén. Tudtam, hogy változtatnom kell a szokásaimon, de rájöttem, nem a mérleg mutatója vagy a ruhaméretem miatt. A harc a lelkemben zajlik. Vágyaim, gondolataim az ételekre irányultak, a napomat az étkezések köré rendeztem.
Pedig bibliatanár vagyok, Jézus szeretett leánya. Miért nem tudom rendbe hozni életemnek ezt a területét? Annyi téren értem már el sikereket, itt miért nem sikerül? De egyáltalán miért vesződjek vele? Miért ne kényeztethetném magam?
Egy nap elgondolkoztam a kényeztetés szó jelentésén. Korlátok nélkül megadni mindent, amit kíván a kényeztetett személy. Én ettem mindent, amit megkívántam. Az étkezés önmagában nem hiba. Isten ételt ad nekünk, hogy tápláljon, erősítsen. Táplálékkal ünnepelhetünk is. A baj akkor kezdődik, amikor vágyainknak nem szabunk korlátokat. Őszintén be kellett látnom, hogy jobban vágyom az ételre, mint Istenre. Szorongásomat csokoládéval oldottam fel. Sütikkel jutalmaztam magam. Chipset rágtam, ha örömre vágytam. Ha szomorú voltam - vagy épp boldoggá tett valami -, enni akartam.
Éreztem, Isten azt várja tőlem, hogy adjam át Neki az irányítást. Teljesen adjam át. Annyira, hogy lelki egészségem érdekében gyökeresen változtassak szokásaimon – igen, lelki egészségemért még inkább, mint a testiért. Önátadásomhoz fel kellett tennem magamnak egy durván hangzó kérdést. Megengeded, hogy neked is feltegyem?
Létezik, hogy jobban szeretem az ételeket, jobban függök tőlük, mint ahogy Istent szeretem, mint amennyire Hozzá ragaszkodom?
Mielőtt most gyorsan bezárod a levelemet, hallgass végig. Ez egy kulcsfontosságú kérdés. Meg kell válaszolni ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Komolyabb célja kell, hogy legyen az étkezéssel való harcunknak, mint az, hogy kisebb legyen a ruhaméretünk, és megdicsérjék az alakunkat. Sekély vágyak sekély energiát mozgósítanak. Kívánatos dolgok ezek is, de nem annyira, mint adott pillanatban egy frissen sült köménymagos kifli, egy zacskó chips vagy egy szelet csokitorta.
Egészségesebbé válásunk folyamata nem szólhat csak a fogyásról és a tükörben elénk táruló látványról. Nem a diéta összeállításáról szól és a sikerben való reménykedésről. Át kell kalibrálnunk lelkünket, hogy a helyes cél érdekében akarjunk megváltozni: azért, mert félelmetesen és csodálatosan alkotott meg minket Isten. A győzelemre alkotott meg, nem a vereségre.
Életem egyik legjelentősebb és egyúttal legmerészebb lelki utazása volt, amikor étkezési szokásaimon ezért akartam változtatni, ehhez kértem Isten állandó segítségét. Szeretettel hívlak téged is erre az utazásra.

Uram, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz és Hozzád, el kell ismernem, hogy néha jobban vágyom egyes ételekre, mint a Veled való együttlétre. Át akarom állítani a lelkemet, a helyes célt akarom magam előtt látni. Az egész folyamat alatt Rajtad akarom tartani a szememet. Légy velem, Uram, minden nap. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.12., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)