Mitől félsz?

"De Ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz...""
2Kor 12,9

Emlékszel arra, hogy gyermekként mik voltak a legkorábbi félelmeid? Talán féltél a magasságtól vagy a bicikliről való leeséstől. Vagy talán neked is, mint nekem, ez egy kicsit mélyebb volt.

Indiában éltem a nagyszüleimmel 2-5 éves korom közt. Amikor a szüleimmel visszaköltöztem az Egyesült Államokba, azonnal beírattak az iskolába. Akkoriban az anyanyelvem a telugu volt. Az angolt értettem és beszéltem néhány szót belőle, de nem beszéltem folyékonyan. Legnagyobb megdöbbenésemre a gyerekek már az első iskolai napon kinevettek, amikor nehezen tudtam angolul válaszolni a kérdésekre és beszélgetni bárkivel.

Évtizedekkel később is, még mindig emlékszem arra a szégyenérzetre, amit akkor éreztem, amikor mindenki rajtam nevetett abban az osztályteremben - ennyire mély volt a hatás.

Ez a 'nem vagy elég jó, változtass' fájdalom intenzív félelmeket hagyott bennem. Akkor tapasztaltam először, hogy a világ nem egy biztonságos hely. Annyira utáltam a szégyen és a lekicsinylés érzését, hogy anyukám szerint négy hét alatt folyékonyan megtanultam angolul, akcentus nélkül.

A félelem olyasvalami, ami teljesen uralni tud bennünket.

Ahogy idősebb lettem, úgy gondoltam, hogy el kell jutnom egy olyan helyre, szintre az életemben, ahol semmi sem árthat nekem. Ki akartam találni, hogyan kerüljek ki minden félelmet, és hogyan iktassak ki minden gyengeséget, hogy váljak érinthetetlenné.

Bár ez a gondolkodásmód emberi ösztön, ez egy reménytelen törekvés, amit Isten soha nem szánt nekünk. Isten soha nem kéri tőlünk, hogy legyőzhetetlenségre törekedjünk vagy tökéletességet érjünk el - ez nem is reális. És ha makacsul ellenállunk az élet elkerülhetetlen, fájdalmas valóságának az örökkévalóság ezen oldalán, akkor állandó frusztrációban fogunk élni. Isten tudja ezt és kiutat kínál.

Azt mondja nekünk, amit Pál apostolnak mondott: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz..." 2Kor12,9.

Ez életbevágóan fontos. A békesség megtapasztalása nem a félelem elutasításáról, a gyengeségek tagadásáról vagy a fájdalom elkerüléséről szól. Hanem arról, hogy elismerjük félelmeinket, és megengedjük Istennek, hogy értelmet adjon mindannak a nehéz dolognak, amit átéltünk. Ha ezt tesszük, az belső békét hoz, amely aztán kiárad a külső életünkbe.

Szóval mitől félsz? Nem számít, hogy mitől, itt van, amit én nem tudtam 5 évesen abban az osztályteremben: lehet, hogy nem tudjuk elkerülni a félelmet vagy megállítani a fájdalmat az életünkben, de ígéretet kaptunk Isten közelségére, hogy segítsen szembenézni a félelmeinkkel és átvészelni a fájdalmat. Vidd ma az Úr elé a félelmeidet. Minden új nap hajnala emlékeztet arra, hogy Őbenne van segítséged.

Uram, ma megvallom, hogy hajlamos vagyok félni és nem bízom Benned. Amikor eluralkodik rajtam a félelem, emlékeztess, hogy hozzád forduljak segítségért, és bizalommal tudjam, hogy mindent Te irányítasz. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

szöveg forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/01/29/what-are-you-afraid-of
kép: Vidákovics Martina