Miért vezetett Isten ide?



“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Zsolt. 23;1


Ha én írtam volna az élettörténetemet, másképpen szólna.
Soha nem lett volna bátorságom megírni azokkal a fordulatokkal, amiket vett.
Olyan kegyetlenül nehéz időszakokon mentem át, amit nem gondoltam volna, hogy túl tudok élni. De közben áldott is voltam, mivel Isten olyan hűségesnek bizonyult, amit fel se tudtam fogni és ez alázatra késztetett.

Talán egy olyan nehéz időszak kellős közepén vagy, amit nem te választottal. Megkísértve, hogy távolabb húzódj Istentől és azon töprengj: Hogyan vezethetett egy jó Isten ilyen nehéz helyre? 

Barátom! Megértem.

Így volt ezzel Dávid is, a királynak rendeltetett pásztor, aki számos bibliai zsoltár szövegét írta.

Dávid kétségbeesetten őszinte kiáltása a Zsoltárok 22:1-ben elárulja, hogy jól ismerte a csüggedést és a kétségbeesést: “ Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!”

A 22. zsoltárban olvasható gyötrelem és szorongás ellenére a 23. zsoltárból kiderül, hogy Dávid ebben a helyzetben is tudta, hol van a reménysége. Ennek a pásztorfiúnak egy nagyobb Pásztorra volt szüksége - Istenre. Ahogy nekünk is!

Hogyan dönthetnénk úgy, hogy továbbra is követjük pásztorunkat? Akkor is, amikor olyan völgyekbe vezet minket, amelyeket inkább elkerülnénk. 

Kezdhetjük azzal, hogy emlékezünk erre a két igazságra Istennel kapcsolatban:

Ő soha nem vezet minket meggondolatlanul.

A Zsoltárok 23:1-3a ilyen derűs képet fest:

"Az Úr az én pásztorom,
nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti... " 


Mi talán olyan buja zöld dombokat képzelünk el, mint amilyeneket Írországban találunk, de Dávid valósága a meredek, sziklás, száraz júdeai dombok voltak. Dombok, amelyeket óvatosan kellett bejárni, hogy eljusson az alatta lévő völgyekben várakozó vízhez és növényzethez.

A nyájaikat vezető pásztoroknak is óvatosnak kellett lenniük a kirándulások időzítésével kapcsolatban. A heves esőzések gyorsan árvizekhez vezethettek a szurdokban. Ha egy pásztor tudta, hogy vihar közeleg, nem engedte, hogy a juhok lent legyenek a szurdokban, mert megfulladnának; ehelyett türelmesen megvárta, amíg a vihar elvonul, és levezette a nyájat inni. A juhoknak tehát nemcsak abban kellett bízniuk, hogy a pásztor hová vezeti őket, hanem abban is, hogy mikor vezeti őket.

Pásztorunk csendes vizekhez akar minket terelni. Azt akarja, hogy lefeküdjünk és megpihenjünk ott, ahol biztonságban vagyunk. De bíznunk kell abban, hogy az Ő időzítése tökéletes és az Ő gondviselése jó.

Ő mindig szándékkal vezet minket.

A Zsoltárok 23:3b szerint: "Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért." 

Az Úr hírneve forog kockán, amikor az Ő vezetéséről van szó.

Ez azt jelenti, hogy bízhatunk abban, hogy mindig tökéletes utakon vezet minket - a mi javunkra és az Ő nevéért.

A héber "ösvények" szó a Zsoltárok 23:3-ban a jól koptatott, kitaposott utakra utal, amelyek valójában jó, fontos ösvények voltak, mert ezek jelölték a legbiztonságosabb irányt.

Bár ezeket az ösvényeket egy pásztor is kialakíthatta, valószínűbb, hogy több pásztor formálta őket az idők során - pásztorok nemzedékei járták bölcsen ezeket az utakat. 
Még ma is, ha ránézünk Izrael hegyeire, szó szerint láthatjuk, hogy generációk óta használják ezeket az ösvényeket.

Kíváncsi lennék: milyen kitaposott ösvényeket hoztál létre az életedben a rendszeres Istennel járásod következtében? Esetleg milyen kitaposott, pozitív utakat kovácsoltak mások, amelyeket te is követhetsz? Arra bátorítalak, hogy emlékeztesd magad ezekre az utakra, az Istennel való kapcsolat rendszeres ritmusára.

Ha most egy mély völgyben vagy, tudom, hogy ez milyen érzés. De engedd meg, hogy életet beszéljek a megviselt, megtört, fájó szívedbe. Átéltem azokat a borzalmakat, ahonnan nem láttam kiutat. De Istennél mindig van kiút.

Maradj közel hozzá. Maradj közel azokhoz az emberekhez, akik szeretik Őt. Csodálatos utat fog készíteni neked. Olyat, amelyet el sem tudtál volna képzelni, de amely tökéletesen időzített és eltervezett.




Mennyei Atyám, még ha fáj is a szívem... még ha nem is értem, mit teszel, vagy hová vezetsz... úgy döntök, hogy bízom az irántam való szeretetedben. Azt választom, hogy Jézust követem, a Pásztort, aki életét adta juhaiért. Azt, aki önként meghalt értem. Jézus nevében, Ámen.

Why Did God Lead Me Here? Lysa TerKeurst Proverbs 31 ministries kép: pinterest.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések