Hozzám beszélsz, Istenem?

Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna.

Bírák könyve 6:16

Általános iskolai tanárnak születtem. Pont. Épp ezért, amikor egy teljesen idegen megkopogtatta a vállamat és azt mondta nekem: „Miközben énekeltél, Isten megerősítette bennem, hogy te vagy a megfelelő személy a nyári „Zene és a Fiatalok” asszisztensi állásra”, nagyon megsajnáltam. Nyilvánvalóan a lelki hallásával gondjai voltak.

Friss „Általános iskolai tanító” diplomásként az egyik jó barátom megkért, hogy dicsőítés közben szólót énekeljek a gyülekezetében az esti istentisztelet közben. Azt gondoltam, hogy ennyi lesz az egész.

Az istentisztelet végén, miután a barátom bemutatott a hallás problémás ismerősének, azt mondta: „legalább gondolkodj el az ajánlatán…” Megtettem. Itt vagyok most, - negyven évvel később, - nem szolgálatra készült Isten tanítványa, aki még mindig rácsodálkozik Isten terveire az életére vonatkozóan.

A Bibliában számos olyan férfiről és nőről olvashatunk, mint én. Gyenge, félős, vonakodó emberek, akik küzdenek Isten hívásával szemben és folyamatosan kibúvókat keresnek. Gedeon is ilyen ember volt. (A történetét Bírák könyvének 6. fejezetének 11-16. verseiben olvashatod el)

Gedeon földműves volt, családjával élő ember, aki próbált boldogulni és ételt tenni a család asztalára. Teljesen alkalmatlannak érezte magát Isten tervének a megvalósítására. Isten azonban nem csak az látta, hogy akkor ki volt Gedeon, hanem azt is, kivé válhat ő.

Az a tény, hogy az angyal „hatalmas harcosként” hívta Gedeont, viccesnek hangozhatott, mert ő egyáltalán nem tűnt és viselkedett hatalmas harcosként. A gabonát általában nyílt területen, ökörrel csépelték.

Gedeon azonban nem így csinálta.

Ő a présházban dolgozott, elrejtőzve a Midianiták szeme elől. Egy percig nem hibáztatom. A Midianiták terroristák voltak, egy nomád betolakodók hatalmas, erős hadserege. Isten azt akarta, hogy Gedeon őket győzze le, és szabadítsa fel Izráel népét az elnyomásuk alól.

El tudom képzelni Gedeon félelemtől reszkető pillantását és pánikkal leterhelt szívét, amikor Isten megosztotta vele a tervét. Gedeon válasza nagyon emberi volt, és nagyon hasonlított az én reakciómra, amikor Isten elhív olyasvalamire, hogy megtegyem azt, ami oly képtelennek és emberi értelmet meghaladónak tűnik.

Most hozzám beszélsz, Istenem?

Azt akarod, hogy ezt megtegyem?! Biztos, hogy neki segítsek?! Ez most képtelenségnek hangzik!

Nem gondolom, hogy Gedeon alázatos volt. Szerintem sokkal inkább rémülten ellenkezett, bizonygatva mennyire felkészületlen a feladatra. Ismerem az érzést. Én is hajlamos vagyok a gyengeségeimet mentségként használni arra, hogy megmagyarázzam engedetlenségemet, ahelyett hogy elfogadjam őket annak, amik, lehetőségeknek arra, hogy Isten megdicsőüljön általuk az életemben.

Isten megerősítette elkötelezettségét Gedeon felé azáltal, hogy Jelenlétének valóságát és a Midianiták feletti könnyű győzelmet ígért neki.

Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna (Bírák könyve 6:16)

Szó szerint így szól a fordítás: „mintha egy ember volna” Lenyűgöző!

Gedeonnak, az utolsó embernek, akit valaki is alkalmasnak tartott volna arra a feladatra, hogy szembe nézzen a Midianitákkal, Isten azt mondja, hogy olyan könnyű lesz a győzelem, mintha egy emberrel nézne szembe és nem egy vad betolakodó hadsereggel.

Gedeon szánalmasan reagált. Minden lehetséges kibúvót felsorakoztatott, megkérdőjelezte Isten választását, ennek ellenére Isten kitartott amellett, hogy Gedeon a megfelelő ember erre a feladatra.

A kibúvók felsorolása időpocsékolás, hiszen Isten pontosan tudja kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Amikor Isten elhív bennünket, Ő mindig képessé is tesz, és erőt ad a küldetés teljesítésére.

Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából!„  Az Úr arra kérte Gedeont, hogy hitben tegye meg az első lépést, tudva azt, hogy a saját ereje nem elegendő a neki szánt feladat elvégzésére. A mi erőnk sohasem elegendő a ránk bízott feladatok elvégzésére, de hát, nem éppen erről szól a hitben járás?

Mert hitben járni azt jelenti, hogy készek vagyunk mindenféle védőháló nélkül az ismeretlenbe megtenni az első lépést, - bízva abban, hogy Isten ott vár ránk és mellettünk lesz, segítve bennünket a legnagyobb szükségünkben.

Imádkozzunk:

Atyám! Olyan vagyok, mint Gedeon. Félek megtenni a hit lépését. Szeretnék Benned bízni, de a hitem gyenge. Fel nem foghatom, miként tudsz szeretni egy olyan embert, mint én… és nehéz elfogadnom, hogy számomra is van egy különleges terved az életemre vonatkozóan. Segíts kérlek a hitetlenségemben, Uram! Jézus nevében, Ámen.

Átgondolásra:

Isten hív, hogy tedd meg a hit lépését? Miként válaszolsz erre a hívásra?

Forrás: Girlfriends in God, Are You Talking to Me, God?
By Mary Southerland On December 2, 2022
used with permission
fotó: pinterest