Gyere az oltárhoz

"Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehiél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Izráelnek."

Ezsdrás 10:2

Amikor középiskolás voltam, minden évem egyik csúcspontja a keresztény nyári tábor volt. Emlékszem, hogy az egyik tábor témája az "E. É. R." volt, ami annyit jelentett, hogy "Elkelt És Radikális". (Az eredeti angol szöveg szerint: S.O.A.R., " Sold Out And Radical") Ez az, amivé kétségbeesetten szerettem volna válni tinédzserként. Radikális akartam lenni Istenért!

Most, hogy idősebb vagyok, azon tűnődöm, miért nem vágyom már Isten jelenlétére úgy, mint akkoriban. Gyakran többet gondolkodom azon, hogy mit fogok készíteni ebédre a vasárnapi istentisztelet után, mint azon, hogyan tudnék egy pillanatra Istennel lenni, hogy megvalljam a bűneimet vagy imádkozzak másokért. A fiatalkori buzgalom elkophat.

Az Isten ügye iránti szenvedélyem alábbhagy, amint valami fontos dolog elvonja a figyelmemet.

Ezsdrás könyvében olvashatunk egy Sekanjá nevű férfiról, akit mélyen foglalkoztatott Isten ügye. Sekanjá  Ezsdrás egyik babiloni társa volt. Bár apja, Jehiel idegen, bálványimádó nőket vett feleségül, Sekanjá megtartotta Isten törvényét, és nem követte el ugyanazokat a hibákat. A mai kulcsversben Sekanjá mégis nyilvánosan vallja meg Ezsdrásnak és a népnek: "Hűtlenek voltunk Istenünkhöz, amikor idegen asszonyokat vettünk feleségül a körülöttünk élő népekből" (Ezsdrás 10:2a).

Miért mondta, hogy "mi"? Isten által kinevezett vezetőként Sekanjá vállalta a felelősséget, amikor családja nem követte Isten útját. Nem gondolta azt, hogy "hát, ez nem az én problémám".

Fontos itt megjegyezni, hogy bár Sekanjá önként vállalta a felelősséget apja bűnéért, Isten  mégsem büntette meg őt ezért a bűnért. Ahogy az Ezékiel 18:20b mondja: "A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt." Isten megbünteti azokat, akik vétkeznek ellene, de ezekért nem vonja felelősségre a családtagokat.

Sekanjá vallomása tisztán az Isten iránti elkötelezettségében gyökerezett, és valóban bántotta a családja bűne. Nem akarta, hogy ez a következő nemzedékekben is folytatódjon - ehelyett azt akarta, hogy az istenfélelem jellemezze őket.

Mi történne, ha ugyanez, a bűnvallás lelke elárasztaná az otthonom? Mi lenne, ha a családom, a környezetem, a városom bűnei terhelnének? Mi lenne, ha visszatérne ugyanaz a szenvedély, ami tinédzserként volt bennem?

Tudom, hogy talán nem megvalósítható és nem reális, hogy minden nap a templom oltáránál kiáltsak, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségem az ébredés időszakaira.

Sekanjá nem csak az érzelmeit mutatatta ki az ébredés során, hanem cselekedett is. A nyilvános gyász ideje alatt Sekanjá egy látszólag kemény, de hatékony tervet mutatott be a teljes bűnbánatra: Népének el kellett küldenie idegen feleségeiket és gyermekeiket, akik más isteneket követtek.

Annak ellenére, hogy milyen nehéz lehetett ez nekik, az életük csapdájának a felszámolása mentőövükké vált. Ugyanez igaz ránk is.

A mai kulcsvers így végződik: "De ennek ellenére van még remény Izrael számára" (Ezsdrás 10:2b). Milyen csodálatos, hogy Krisztusban mindig van remény!

Nem akarom hagyni, hogy a bűn ellenőrizetlenül bekússzon az én és a családom életébe. A nőnek, aki ma vagyok, emlékeznie kell arra a szenvedélyes tinédzserre, aki a múltban voltam. Kiderült, hogy van mit tanulnom a fiatalabbik énemtől. Talán itt az ideje, hogy legközelebb, amikor lehetőségem nyílik rá, töltsek több időt az oltárnál.

Uram Jézus, megalázom magam előtted. Mutasd meg minden gonosz gondolatot bennem, és vezess az örökkévaló úton. Tölts el Szentlelkeddel, és tégy buzgóvá a Te munkádért. Jézus nevében, Ámen.  

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/09/10/come-to-the-altar
Arlene Pellicane

fotó:https://www.peakpx.com/220432/woman-in-front-of-church-altar