Kapj levegőt!

„Ha nem lett volna törvényed gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban. Sohasem felejtem el rendelkezéseidet, mert azokkal éltettél engem.”

(Zsoltárok 119:92–93) 

A medence szélén állva a húgomat néztem. Akkoriban lehetett négy-öt éves, és épp a sekély rész lépcsőin pancsolt.

„Ennek vége” – gondoltam. „Kilencéves vagyok. Elég nagy már ahhoz, hogy beugorjak a mélyvízbe.”

És ugrottam. A hideg víz körülölelt, testem zuhant, míg lábujjam el nem érte a medence alját. Onnan löktem vissza magam a felszínre. Izgalmas volt – és bátorító.

Egy nap arra gondoltam: mi lenne, ha magammal vinném a húgomat is? Felvenném a hátamra, és félig lépkedve, félig pattogva együtt haladnánk lefelé azon az enyhe lejtőn, ami a sekély vizet elválasztja a mély résztől.

Meglepett, hogy habozott, amikor előálltam a tervemmel. Szükség volt egy kis meggyőzésre – és számos ígéretre –, hogy nem megyek tovább annál a pontnál, ahol még biztonságban érezné magát.

Végül felmászott a hátamra, átkarolta a vállamat. Lassan elindultunk a lejtő felé. Egy lépés. Kettő. Három...

A harmadiknál megcsúsztam.

Mindketten a víz alá kerültünk. Éreztem, ahogy a kezei lecsúsznak a vállamról a nyakamra – szorosan, kétségbeesetten kapaszkodva, mintha az lenne az egyetlen út a megmeneküléshez. Az elmém elhomályosodott. Fogalmam sem volt, merre menjek. Csak azt tudtam: fulladok.

Őrültségnek tűnhet, de nem emlékszem, hogyan kerültünk ki a vízből. Talán csak átléptük a sekély zónát, és senki más számára nem volt olyan drámai, mint nekem.
De ez az élmény – a pánik, a bénultság, a küzdelem a levegőért – máig velem maradt. És minden alkalommal, amikor hasonlót érzek, amikor valami belülről szorítani kezd, eszembe jut:
A pánik ritkán ment meg.
Az, hogy jelezzük: segítségre van szükségünk – az menthet életet.
A pánik viszont gyakran csak még mélyebbre húz.

És tudod, hol látom ezt a "fulladást" a leggyakrabban – víz nélkül?

A női bizonytalanságokban.

Szinte biztos vagyok benne, hogy te is érezted már a fojtogató erejét, még ha nem is nevezted így.

Hamis gondolatok suttognak belül:

• „Nem vagy olyan tehetséges, okos vagy tapasztalt, mint ő.”

• „Ne próbálkozz. Ne kockáztasd a méltóságod. Ez nem a te tereped.”

• „Ha olyan céltudatos, rendezett vagy kreatív lennél, mint ők… talán neked is menne. De így?”

Honnan tudom, hogy ismered ezeket a hangokat?
Mert én is hallottam őket.

Ugyanúgy, mint a medencében egykor, ma is előfordul, hogy egy lépést teszek előre a bizalom felé, és hirtelen megcsúszom.
A vállamon ülő bizonytalanság – amit eddig csendben elviseltem – most a torkomat szorítja.
Nem jut be semmi életet adó. Elfelejtem az igazságot. Elfordulok az emberektől. Az elmém ködössé válik. És nem tudom, merre van a felszín.
Fulladok.

Ez a bizonytalanság természete. Amikor megragad, akkor a legfontosabb igazságokat a legnehezebb elérni. Ott lehet az igazság a polcon, az éjjeliszekrényen, a vasárnapi prédikációban – és mégis elérhetetlen.
Mert nem az számít, hogy milyen közel van, hanem hogy bennem van-e.
Vezet-e?
Átformálja-e a gondolkodásomat?
Suttogja-e belül:

„Itt vagyok. Itt a biztonság. A bizonytalanság csak addig szorít, amíg megengeded. Csak addig hatalmas, amíg te irányítást adsz neki.”

Ahogy Isten Igéjének igazságát nemcsak olvassuk, hanem gyönyörködünk benne, és hagyjuk, hogy átjárjon, az mentőöv lesz a lelkünk számára.
Ezt csodálatosan megfogalmazza a Zsoltárok könyve:

„Ha nem lett volna törvényed gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban. Sohasem felejtem el rendelkezéseidet, mert azokkal éltettél engem.”
(Zsoltárok 119:92–93)

Hadd szője bele magát az én történetem a tiédbe.
Képzeld el: ott állok a sekély vízben. Az egyik kezemmel kapaszkodom az Igazság egy szilárd rúdjába. A másik kezem kinyújtom feléd.

Kapd el.
Gyere vissza a süllyedő helyről. Vegyél egy mély, életadó levegőt a lelked legmélyéről.

---

 Ima

Drága Uram,
a bizonytalanságaim kicsik az Igazságodhoz képest – mégis hatalmasnak tűnnek, amikor megragadnak.
Segíts, hogy megragadjalak Téged – és hagyjam, hogy Te változtass meg.
Ne csak közel legyél, hanem bennem élj.
A Te igazságod legyen az én mentőövem.
Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotions. Lysa TerKeurst: Catch Your Breatch

Fotó: Pinterest, The Salty Passports