Isteni közbelépés

Így szólt az Úr igéje Jónáshoz... (Jónás 1:1)

Alig vártam, hogy végre  egész délután egyedül lehessek.

A férjem hegyi kerékpározni ment, a gyerekeinknek pedig saját programjuk volt mára. Csak arra tudtam gondolni, mennyire jó lesz, hogy végre senki nem kér tőlem semmit, senkinek nincs rám szüksége — csak én leszek itthon, egyedül. Igazi álomnapnak ígérkezett!

Aztán hirtelen berontott a lányom.
Eszébe jutott, hogy másnapra iskolai beadandót kell készítenie, és teljesen megfeledkezett róla. Szüksége volt rám, hogy elvigyem ide-oda, beszerezzük, amire szüksége van. Hamar egyértelművé vált: ez most már a közös projektünk lesz.

Lépésről lépésre nőtt bennem a feszültség. Röviden és türelmetlenül válaszolgattam. Úgy éreztem, felforgatta a jól megérdemelt pihenőmet.

Eszembe jutott Jónás története.
Ő is egy ilyen „nem kívánt megszakításon, közbelépésen” ment keresztül, amikor „az Úr szava eljutott hozzá” (Jónás 1:1). Isten arra kérte, hagyja el otthonát és népét, és menjen prédikálni — nem is akárkikhez, hanem Ninive lakóihoz, Izrael egyik leggyűlöltebb ellenségéhez (Jónás 1:2–3).

Isten hívása teljesen más irányba terelte Jónás életét, mint amit ő maga elképzelt. Nem tudjuk pontosan, hogyan érzett akkor, de azt igen, hogy nem engedelmeskedett, hanem elindult az ellenkező irányba.

Talán ő is frusztrált és dühös volt.
Pont úgy, ahogy én éreztem, amikor a lányom megjelent az ajtóban. És ahogy mindannyian érezzük néha, amikor egy váratlan fordulat megzavarja az életünket — akár egy munkahely elvesztése, egy rossz egészségügyi hír, egy költözés, vagy egy felnőtt gyermek, aki újra hazaköltözik.

Ha Jónás előre látta volna a történet végét, talán másként reagál.
Azt látta volna, hogy Isten beavatkozása az életébe egy különleges meghívás volt — hogy része lehessen Isten örök tervének. Végül engedelmeskedett, és Isten őt használta fel arra, hogy egy egész város – Ninive – megtérjen és megújuljon (Jónás 3). Egyes tudósok szerint ez volt a világtörténelem egyik legnagyobb ébredése!

Jónás története arra tanít, hogy más szemmel nézzünk a „megszakításokra”.
Arra késztet, hogy elgondolkozzak: vajon van-e Istennek szerepe a zavaró helyzetekben? Lehet, hogy ezek a megszakítások valójában meghívások valami nagyobb, istenibb dologba.

Pár hete vittük el a lányunkat a főiskolára.
Most, visszagondolva, bármit megadnék azért, hogy újra átélhessek egy ilyen napot vele. Egy délutánt, amikor együtt vásárolunk, együtt dolgozunk valamin. Akkor bosszantónak tűnt, ma már ajándékként tekintek rá.

Te hogyan tekintesz az életedben történő megszakításokra?
Csatlakozz hozzám ma, és bízz Isten tervében. Lehet, hogy az Ő meghívása egészen új módon akar megszólítani téged. Készen állsz arra, hogy a saját terveidet átadd az Övéinek?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy van terved az életemmel — egy jó terv, amely nem ártani akar, hanem reményt és jövőt adni (Jeremiás 29:11). Köszönöm, hogy néha isteni közbelépésekkel terelsz vissza ehhez a tervhez. Kérlek, adj szemet, hogy felismerjem, és szívet, hogy engedelmesen válaszoljak ezekre a hívásokra. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/05/31/a-divine-interruption

fotó:pinterest.com)