Az igazi
"Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!"
Zsoltárok 73:25-26
A reklámvilágban a Coca-Colát mindig is „az igazinak” fogják nevezni. Én ezzel egyetértek. Egy forró, tikkasztó délutánon semmi nem oltja úgy a szomjamat, mint egy jéghideg pohár kóla. A jeges tea nem működik. Talán a limonádé jó lesz, de aztán mégsem. Még a hideg víz is hiányérzetet hagy bennem – nincs meg benne az a csípős frissesség, amit a kólában szeretek. Egyszerűen nincs helyettesítője az igazinak.
De a lelki törekvések világában néha azt sem tudjuk, mire is szomjazunk igazán. A bennünk mélyen gyökerező vágyak egyik kapcsolatból a másikba hajszolnak bennünket, beteljesülést keresve. A vágyaink nyugtalanná tesznek, mégis ösztönösen érezzük: ha egyszer megragadjuk az „igazit”, elégedettek leszünk. A probléma az, hogy túl sok a pótlék. Bárcsak megtalálnánk és meg is tudnánk tartani azt, amire a lelkünk igazán vágyik!
Állj meg a keresésben. Krisztus az igazi. Semmi és senki más nem elégíti ki a lelket úgy, mint Jézus, mert Ő minden vágyat betölt. Dávid is tudta ezt, amikor a 63. zsoltárban így írt:
"Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld."
Talán azt gondolod, hogy előbb valóban szomjaznod kell Istenre ahhoz, hogy közeledhess hozzá. Nem így van. Mondd el neki, mire vágysz, és számíthatsz rá, hogy Ő betölteni – és tudod mit? Be is fog.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése