Jézusra figyelni

Rájöttem, hogy amikor valami történik, két választásom van:
Vagy magam köré építem az egészet, vagy Jézusra bízom.
Amit ez alatt értek, az az, hogy vagy leszűkítem a nézőpontomat, és mindent a saját érzéseimen, helyzetemen keresztül nézek, vagy pedig Isten igéjén és azon keresztül, amit Jézusról tudok.

Ha minden rólam szól, gyorsan az érzelmeim irányítanak.
Az érzéseim felkavarhatnak, irracionális gondolatokra vagy tettekre sarkallhatnak. Eluralkodhat rajtam a tehetetlenség érzése, és legyőzöttnek érezhetem magam.

Ha rólam szól az egész, sebezhetővé válok.
Kitesszük magunkat az ellenség támadásainak. Az önvédelem, önigazolás és az önközpontúság könnyű táptalaja az ellenség hazugságainak.

De ha Jézusról szól az egész, akkor félreteszem önmagamat,
és elkezdem keresni a nagyobb képet, a magasabb célt.

Ha magamra nézek, azt mondom:
– Miért történt ez velem? Hogy történhetett ez? Meg vagyok bántva. Meg vagyok sértve. Nem érdemlem meg ezt.
Ha Jézusra nézek, azt mondom:
– Mit akar Jézus bennem vagy általam munkálni ebben a helyzetben? Közel akarok kerülni Hozzá, hogy ne maradjak le arról, amit most tesz. Jézus irányít, és tudom, hogy célja van ezzel. Az ő útjai magasabbak az enyémnél, így lehet, hogy nem látok át mindent, lehet, hogy meglepetések érnek, de bízom benne: ha vele járom végig ezt az utat, győztesen kerülök ki belőle.

Ha magamra nézek, azt mondom:
– Felhívom a barátomat, és jól kibeszélem ezt az egészet.
Ha Jézusra nézek, azt mondom:
– Inkább most azonnal imádkozom ezért.

Ha magamra nézek, így gondolkodom:
– Hogyan igazodhatnék ehhez a helyzethez, hogyan viselkedjek "észszerűen".
Ha Jézusra nézek, így gondolkodom:
– Hogyan lehetek Krisztushoz hasonló ebben a helyzetben, hogyan viselkedjek úgy, ahogy Ő tenné?

Ha magamra nézek:
– Beleőrülök az aggodalomba, és minden „mi van, ha…” lehetőséget átgondolok.
Ha Jézusra nézek:
– Rábízom az aggodalmakat, én pedig imádsággal és dicsőítéssel töltöm az időmet.

Ha magamra nézek:
– Fogalmam sincs, mi fog történni.
Ha Jézusra nézek:
– Lehet, hogy nem tudom, mi fog történni, de várom, hogy Isten cselekedjen. Várom a jövőt: egy patakot a pusztában, egy folyót a kősziklából, vagy száraz ösvényt a tengeren. Mert tudom, hogy Isten előttem jár, utat készít nekem, minden reggel új az Ő irgalma, újjá tesz mindent, szeret engem, az Ő kezében vagyok… Hol is tartottam? Ó, igen: számítok rá, hogy Isten megjelenik – a helyzetemben, vagy bennem.

Ha valóban győztesen szeretnél élni Istennel és az élet kihívásaiban, meg kell tanulnod, hogy ne magadra, hanem Jézusra figyelj.

forrás: The Messy Christian
kép: Pinterest