A szövetség kárpitja – Isten helyreállító munkája bennünk

Mindig is lenyűgözött egy gondosan megalkotott faliszőnyeg szépsége – ahogy minden egyes szál számít,
minden szín szándékos, minden minta egy nagyobb történet része. Van valami mélyen megindító a bonyolultságában, a céltudatosságában – ahogy több ezer különálló szál összeáll, hogy valami lélegzetelállítóan szépet alkosson.
De láttam azt is, mi történik ezekkel az alkotásokkal az idő múlásával. A nagymamám házában lógók, a múzeumok antik darabjai, sőt még a féltve őrzött, újabbak is – mind ugyanazt a történetet kezdik mesélni. A szálak lassan kilazulnak. A színek megkopnak. Ami egykor élénk volt, foszlani kezd a széleken. Az idő és a viselés még a legpompásabb mesterműveken is nyomot hagy.

És ez fájdalmasan ismerős, ha az életünkre gondolunk, igaz?

Isten remekműveként indulunk – bonyolultan beleszőve a teremtésbe a csodálat, a remény és az isteni képmás szálaival. De az élet próbái lassan kikezdik a mintát. Az árulás megbontja a bizalmat. A veszteség megfeszegeti hitünk peremét. A szégyen éles pengéje átvágja az értékesség tudatát. Az a gyönyörű faliszőnyeg, amit Isten tervezett, kusza ígéretekké és összetört álmokká válik.

Sokáig azt hittem, ha valami szétesik, az már úgy is marad. Hogy a foszlott szélek a történet végét jelentik.

De az Írás egy egészen más igazságot tár elénk – egy olyan valóságot, amely összetört és újjáformált engem: Isten a szent javítás Istene.

A Genezistől a Jelenésekig nem egy olyan Istent látunk, aki kiselejtezi a sérültet. Hanem egy olyat, aki összegyűjti a legapróbb, legszakadtabb szálakat is, és türelmes, irgalmas, gyengéd kezeivel újra beleszövi őket a történetbe – úgy, hogy az még szebb lesz, mint valaha. Ezt teszi szövetségei által – szent ígéretek mentén, amelyek felfedik elkötelezettségét a törött helyreállítására és az elveszett megváltására.

Ezek a szövetségek nem csupán történelmi relikviák. Élő szálak, melyek átszövik a létezés egész szövetét. Mindegyik Isten szívének egy újabb rétegét tárja fel – és egyre mélyebbre von bennünket az Ő megváltó történetébe.

És ami számomra a leglélegzetelállítóbb: Isten nem egyedül sző. Meghív minket – igen, téged is és engem is – minden foszlott szálunkkal, kuszaságunkkal együtt, hogy részt vegyünk ebben a szent munkában.

Nem vagy tévedés. Nem vagy selejt. Nem vagy túl törött ahhoz, hogy számítson, amit hozol. Te egy kiválasztott szál vagy a Mester kezében. Egy történet, amit Ő ír. Egy hang a megváltás szimfóniájában, amit csak te tudsz elénekelni.

Amikor kegyelmet adsz valakinek, aki nem érdemli meg, Noé szivárványát szövöd bele a viharába. Amikor áldást mondasz ott, ahol könnyebb lenne átkozni, Ábrahám szövetségét viszed tovább a saját nemzedékedben. Amikor a szentséget keresed – nem azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, hanem hogy tükrözhesd az Ő jellemét –, akkor Mózes szövetségének mintáját követed. És amikor az igazságért és irgalomért dolgozol a közösségedben, Dávid királyságának részese vagy.

Az az imám, hogy lásd meg a saját történetedet Isten gyönyörű, folyamatosan szövődő mesterművében. Hogy érezd a Mester Szövő gyengéd, kitartó kezét, amint szeretettel újra meg újra megjavítja életed minden foszlott szélét, minden elszakadt szálát.

Tara Beth Leach
Holy Mending: How God Weaves Us Into His Covenantal Tapestry