Minden érzésednek helye van idén húsvétkor

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba. János 20:11

Egy évvel ezelőtt 600 mérföldet vezettem, hogy meglátogassam nagyapám sírját. Ahogy ott álltam, az érzelmek között tépelődve és a New York-i fagypont alatti szélben reszketve, még egy könnycseppet sem tudtam ejteni.

Amikor visszagondolok erre a pillanatra, emlékszem, hogy a gyász - tudva, hogy soha többé nem ölelhetem meg nagyapámat a mennyországnak ezen az oldalán - és az öröm között ingadoztam, amikor az életére és örökségére gondoltam.

Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a szomorúság és az öröm keveredését érzi. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hálát érez mindenért, ami jó, és ugyanakkor gyászol mindazért, ami elveszett... és úgy tűnik, még mindig elveszett.

Örvendezünk, ünnepeljük feltámadt Megváltónkat.

Gyászolunk, mivel ebben a hónapban ünnepeljük a COVID-19 világjárvány negyedik évfordulóját.

Örülünk, dicsőítve Istent a gyógyulásért, a gondviselésért és a megváltásért.

Gyászolunk, amikor a kapcsolatok megterhelődnek, a betegségek elszaporodnak és a háborúk folytatódnak.

Megsérültünk, mégis csodálkozunk. Fájdalmat érzünk, mégis reménykedünk. Félünk, mégis áhítattal állunk - mind az élet, mind Krisztus előtt. Ezt jelenti embernek lenni - a szívünkben minden Istentől kapott érzelem szent tára.

Olyan ez, mint amikor Mária Magdolna sírt Jézus sírja előtt, amikor a követ elhengerítették, és a teste eltűnt. "Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt..." (János 20:11). Sírt, mert nem tudta, hol fekszik Jézus teste. Sírt, valószínűleg Jézus keresztre feszített szenvedésének visszaemlékezései játszódtak le benne. Sírt, valószínűleg összezavarodott a káosztól és a zűrzavartól.

Mégis, miközben Mária sírt, elgondolkodott: "Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba" (János 20:11). Tűnődött, és újra megnézte, vajon a rabbija a sírban van-e. Tűnődött, a remény csillogását keresve. Csodálkozott, és megtartotta a hitét, bár sírt a gyászban.

A feltámadt Jézus pedig két egyszerű kérdéssel szent helyet teremtett Mária történetének. Megkérdezte tőle: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" (János 20:15, ESV) ... mintha elismerné a fájdalmat, amit érzett, és a reményt is, amit táplált. Talán erre volt szükségem aznap, amikor nagyapám sírjánál álltam - valakire, aki teret ad mindennek.

Lehet, hogy a szívedben idén húsvétkor egyenlő arányban van fájdalom és remény. Félsz mindattól, amit hordozol, akár a címlapokon olvasható történetekből, akár a saját otthonodban.

Bármilyen érzelmeket is hordozol magadban ezen a napon, tudd, hogy Jézus nemcsak megment a bűneidtől, hanem egyszerűen veled ül - örömödben, bánatodban, félelmedben és csodálkozásodban.

Jézus az, aki legyőzte a sírt, és aki közel jön hozzánk.

Jézus az, akit dicsőítünk és hirdetünk, amíg - halleluja - el nem jön az Ő országa.

Istenem, Te ott állsz velünk bánatunkban. Velünk jársz, amikor minden rendben van a világban. Dicsérni és hirdetni fogjuk a Te nevedet, mindig elmondva másoknak a Te nagy szereteted erejét. Jézus nevében, Ámen.



forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/03/31/there-is-space-for-all-your-emotions-this-easter?fbclid=IwAR3klpigeAIEy6uJL5pDl0AEcux7GumFHav-b6Q4PEdyuyf4OM9g2Q5G0WI_aem_AU3jJiq2SQra_e2H6nt1TUy5wqjwFgD5OuepkbkF4ywjyg46hKQAO-ZixEyscYuKdZ_Pk8M4UjYkHg0pxv3R8vEJ


kép: pinterest