A szolgálat választása

...azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

János 13:5

"Mit szeretnél, mit mondjon rólad a családod, a barátaid és a kollégáid a temetéseden?"

Egy kötelező munkahelyi workshopon voltam, és abban bíztam, hogy gyorsan elrepül az idő. De ez a kérdés felkeltette a figyelmemet.

Végiggondoltam az eredmények és elismerések listáját, amelyeket reméltem, hogy életem végéig elérek... Azonban végül ezt fogalmaztam meg, hogy egyszerűen csak azt szeretném, ha azt mondanák majd rólam:"Kia szerető anya, odaadó feleség és hűséges barát volt."

A gyakorlat célja az volt, hogy segítsen a résztvevőknek a végső célt szem előtt tartva élni. Úgy vélem, Jézus is így gondolkodott a halála előtti napon.

Jézus tudta, hogy földi ideje véges. Ezt az időszakot felhasználhatta volna arra, hogy felsorolja a csodákat, amiket tett, hogy átbeszélje még egyszer a példabeszédeket a tanítványaival, kiemelve azokat a fontos dolgokat, amikre szerette volna, ha tanítványai emlékeznek, vagy hogy számba vegye azokat az embereket, akiket meggyógyított.

De ahelyett, hogy élete végén magát helyezte volna középpontba, inkább a körülötte lévőkre figyelt:

felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

János ev. 13:4,5

Amikor Jézus levette a felső ruháját, felfedve a bőréhez legközelebb eső köntösét, szokatlanul sebezhetőnek mutatkozott. A felső ruhája rabbiként azonosította Őt, de ezt a címet felcserélte a rabszolga vagy szolga szerepre, aki megmosta egy gazdag úr lábát, amikor hazatért az utazásból.

A lábmosás nem egy Megváltó feladata volt, de Jézus készségesen megtette ezt annak az embernek, aki elárulta Őt, és azoknak az embereknek, akik majd megtagadják Őt. A szeretet és a szolgálat önzetlen tetteként megmosta a piszkos, büdös lábukat. Egy lavór vízzel és egy dereka köré tekert törülközővel Jézus megmosta a nyitott orrú szandálban  járó lábakat.

A tanítványokkal töltött utolsó pillanataiban Jézus azt mutatta meg, hogy miként akarta, hogy emlékezzenek rá: nem úgy, mint egy királyra, aki várja, hogy szolgálják, hanem mint egy szolgára, aki alázatosan szolgálja az embert.

Jézus tudta, hogy a férfiak és nők szerte a világon egy napon úgy döntenek majd, hogy abba az Istenbe vetik hitüket, aki elhagyta a mennyet, és azért jött a földre, hogy szolgáljon. Tudta, hogy a taps, a csodálat és az elismerés nem lesz hatással ezekre a lelkekre, de látva, hogy  Ő a szolgai természetét felvállalta, igen. A halálát tartotta szem előtt, és a mi életünket örökre megváltoztatta az Ő szolgálatkész döntése.

Megváltónk elhatározása, hogy megalázza magát, meghívás számunkra, hogy mi is így tegyünk. Krisztus arra hív minket, hogy naponta haljunk meg önmagunknak azáltal, hogy másokat szolgálunk.

Nem számít, hogy milyen eredményeket halmozunk fel, vagy milyen elismeréseket kapunk, dönthetünk úgy, hogy Krisztushoz hasonlóan a szolga természetét vállaljuk. Ha így döntünk, az drasztikusan megváltoztatja a világot.

Drága Istenem, köszönöm, hogy alázatot és áldozatos szeretetet tanúsítottál az én érdekemben. Segíts, hogy a szolgálat életformája mellett döntsek hálából mindazért, amit értem tettél. Jézus nevében, ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotion,
A Choice To Serve

by Kia Stephens  

















March 28, 2024