Gyönyörködöm - Egy misszionárius gondolatai

 „Gyönyörködj az Úrban” 

(Zsoltárok 37:5a)

Egy pillanatra azokra a népekre gondolok, akik még sosem látták, sőt nem is hallották az Isten szavát. Azokra gondolok, akiket nem érintett eddig semmiféle keresztyén kultúra. Milyen lehet az élet az Ige tükre nélkül? Hol keresnek reményt, megoldást, megújulást, győzelmet? Távoli népekre gondolunk, de lehet ez éppen egy szomszéd is, aki mellett elmegyünk rendszeresen.

Kérdezem magamtól: értékelem-e a felmérhetetlen kincset, Istennek Szavát? Leírva, kezembe vehetem, olvashatom, fellapozhatom bármikor, hanganyagban egy gombnyomásnyira van csak. Bármikor elérhető!

Isten gyermekeinek a Biblia a lelki élelem forrása: „Istentől ihletett,hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra, igazságban való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen” (II.Timóteus 3:16). Azt szeretném elérni életemben, hogy az Ige olvasása ne csak egy pontja legyen a napi tennivalók listájának, hanem életformámmá váljék. Imádatom és áhítatom természetes kifejezése legyen Istenem felé.

Legyünk őszinték. Sokszor harcolok, hogy egyáltalán beleférjen a napomba. Nem mindig sikerül teljesen ráhangolni magam a Szent Lélek frekvenciájára.

Hányszor van az, hogy azon csípem magam, hogy míg a szemem a sorok fölött fut agyam a napi terhet mérlegeli, a feladatok hegyeit mássza, probléma megoldások variációját és kombinációját bogozza. Pánik hullámok csapkodnak jelezve, hogy saját erő határaim végére értem. Figyelmem fennakad valami elmulaszthatatlan teendőn, becsukom a Bibliát és fejest ugrok a napba.

Biblia olvasás kipipálva. Mit ért valójában, hogy kezemben volt a Biblia?

Máskor érzelmek hullámvasútján utazom, így veszem elő az Igét: valami élményt keresek, ismert tapasztalataimba kapaszkodom inkább, nem tudom ráhangolni magam a Biblia abszolút igazságaira. Az idő lejár, futni kell valami elmulaszthatatlan után.

Biblia olvasás kipipálva. Megérte az időt itt tölteni?

Van amikor sebeimet nyalogatom, és a hozzám dobott köveket számolgatom. Hiányzik a megbocsátás belőlem. Elmém elfoglalt, szívem nem szabad, szemem viszont rója a sorokat. Reklamálok, hogy Isten nem szól hozzám, hogy távol van. Kérdőre fogom, hogy miért engedi meg mindezt. Becsapom a Bibliát, üresen vágok bele a világba.

Biblia olvasás kipipálva, de mit ért valójában?

Vannak olyan harcos napjaim, mikor a saját igazságaim pátyolgatom. Határaim már rég falak közé szorítottak, s míg szemem a sorokat futja a Biblia lapjain, Istent is a falaim közé akarom szorítani. Olyan verseket keresek, amik alátámasszák félelmeimet és a felépített önvédelmi rendszert. Megbújok falaim mögött, senkit nem engedek közel.

Biblia olvasás kipipálva. Volt értelme?

Volt. Annyit talán elérek ezzel, hogy a fókuszomban ott lebeg a felelősség. Isten Lelke noszogat... nyugtathatom magam, hogy megtettem ami tőlem telik. Magam nyugtatgathatom, hogy jobb mint ha kezembe sem veszem az Igét, de érzem, hogy gyümölcstelen időtöltés.

„Jóságod és szereteted kísérnek életem minden napján.” (Zsoltárok 23:6) Jó az Isten! Hiszed teljes szívedből? Mindig így érzed? Mindig úgy látszik? Válaszolhatunk nemmel e fenti kérdésekre, de ez nem változtatja meg a Bibliai alapigazságot: JÓ AZ ISTEN. Valami csodálatos dolog történik, ha a Jó és Szerető Istennel való találkozásra készítjük szívüket. Időt áldozunk az Igére, hálával azért, hogy az Ég és Föld Ura is időt áldoz rám. Mi történik, mikor Őt keressük problémáink, gondjaink, sebeink, félelmeink dombján való kapisgálás helyett?

„Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istenhez járul, annak hinni kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6) Az ilyen hitet kérem, ezt keresem, ezt élvezem Igeolvasásaim alkalmával: ennek gyümölcseit aratom és ezt oszthatom csak meg másokkal. Ezeknek az őszinte óráknak van örökkévalóságra termelt gyümölcse, amely generációkra is kihat.

Jósága és hűsége mindig velem van. (Jeremiás siralmai 2:23-25) Ha csak ezen az egyetlen alap igazságon meditálok és addig ízlelgetem míg megérint a benne rejlő szeretetet és a béke illatával tölt el --- jöhet a bibliai Szó.

Isten jóságától és hűségétől inspirálva, vággyal nyitom fel az Igét. Egy csodálatos párbeszéd alakul ki, Isten Lelke és az én lelkem között. Ez az intimitás kizárja a külső zajt, leköti a figyelmet, érzelmet, tudatot, és örökkévalóság távlatába kerülnek életem részletei. Megvilágosodik az Ige, az orcámba kiabálja az igazságot, befed szeretettel és átölelve nyugtat. Isten jelenléte mindent más fényben mutat fel. Átitatja lényemet a Lélek, az örökkévalóság elemeit belém helyezi, s ha kell, megrázza a felépített strukturámat. Jobb és erősebb elemeket, igaz elemeket, időt álló elemeket hoz nekem, hogy életem az Ő dicsőségére formálja. Kiengedem kezemből a gyeplőt, hagyom, hogy Ő magaslatokra vigyen. Gyönyörködöm! Lelkem táplálékot talál, megerősödik. Szívem megelégedik.

Becsukom a Bibliát, új emberként állok fel. Felvértezett harcosként lépek ki a harcmezőre: az életem folytatására ott, ahol letettem. Más vagyok, mert az Ige megérintett - bennem testté válhat, amint szembenézek a Góliátaimmal, de most már Jézus megy előttem.

Bocsáss meg, Mester, azokért az elpocsékolt órákért, amikor csak testem jelent meg előtted. Azokért is, amikor testem sem jelent meg, de te vártál. Nyisd fel szemem az Ige értékére, és annak létszükségére lelki életemben. Élni tudjak vele, mint Terített Asztallal... Add meg Uram, hogy minél több ilyen órát tudjak tölteni a Lábaidnál, gyönyörködve Benned. Életem győzelmes és gyümölcs termő legyen. Lehessek bátorítás és élő bizonysága a Lélek jelenlétének: lássák meg bennem az emberek Isten békéjét, erejét, és Lelkének legszebb gyümölcseit, amint mindennapjaimat harcolom az Te eszközeiddel e világon. Ámen.

„Gyönyörködj az Úrban és megadja szívednek kéréseit!” (Zsoltárok 37:5)

Fülöp Viktória -

Brazíliában élő misszionárius gondolatai

Köszönöm imáidat és támogatásodat abban, hogy az Ige eljut a világ végső határaiig. Isten áldjon
Viktória