Gyönyörködöm az Úrban...Egy misszionárius feljegyzései

Január végén megpakoltuk a misszió hajóját és elindultunk az Amazonász folyón. A 12 amerikai önkéntessel együtt teljes létszámmal ( 32 plusz 4 fővel) navigáltunk São Pedro közösség felé. ( múlt heti videó erről szól)

Szombatunk és vasárnapunk utazásal és az építkezéshez szükséges faanyag be- és kipakolásával telt. Vasárnap este elkezdett esni a trópusi eső. Az agyagos part csúszdává vált egy pillanat alatt. Nevettünk és sírtunk... attól függően, hogy kinek milyen szerencsés volt a leereszkedése a partról a hajóig. Esti istentiszteletünket egy mangó fa alatt terveztük, de azt is elmosta az eső - kedd estére helyeztük át az alkalmat.

Hétfő reggel megkezdődött a kopácsolás, cipekedés, összefogás, és egy nagy skálájú munkamegosztás. Párhuzamosan futottak a munkálatok a gyülekezet építésésén.

3 amerikai testvér kapta azt a feladatot, hogy tervezze és építse meg a lépcsőt a bejárat elé. Lelkesen dolgozott a kis csapat; ástak, cölöpöt vertek, mértek, fűrészeltek, vízszint, szélesség, hosszúság, elől nézet, alulnézet - feküdtek a vizes füvön. Másik csoport a gyülekezet padlózatát szögelte le. Deszkák jöttek-mentek, forgatták, szem-mérték; először lyukat furtak a kemény fába, aztán jöhet a szögelés. Nem ismert fa-anyaggal, eszközökkel és módszerekkel talákoztak; nem nyápicoknak való feladat. Közben az oldalfalak is emelkedtek, ablak, ajtó kirajzolódott...

A jó kedv és szorgosság ragályos volt a faluban. Az összefogás és hangulat mindenkit magával ragadott. Egyre többen jöttek, nézték, miként formálódik ki Isten háza. A keddi istentiszteletre meghívtunk minden arra járó-kelőt és kíváncsiskodót.

Már a Nap utolsó sugarait sem láttuk kedden, de a lépcső-munkások még minidg kopácsoltak. Csoportunk többi tagja már a hajón a zuhanyzó előtt váltotta a kilincset, készülődtünk. Szorított az idő, viszont mire az első ember megérkezett az istentiszteletre, már használhatóan állt a lépcső, és a gyülekezet is az emberek befogadásra. Isten csodája volt már az is, hogy milyen gyorsan elkészült az épület, de hogy milyen sokan fogadták el a meghívást... Megtelt az új, és egyetlen keresztyén templom a faluban! Felszállt a dicsőítés! Isten kicsiny nyájának egy hatalmas álma megvalósulóban... Persze, nem befejezett épületről van szó - de használhatóról- két nap alatt!!!

Az istentisztelet alatt Seth, az egyik lépcső-munkás tett bizonyságot Jézus szeretetéről az ő életében. Máig is hatalmas hatással van rám, és nem fáradok meg gyönyörködni az Úrban, és az Ő htalmas erejében.

Seth bensőleg leárhatalan sebekkel élte életét, bőrét nagy százalékban tetoválás fedte. Mint különleges kommandós amerikai katona szolgált Közel-Keleten. Hazalátogatásai alkalmával a családi élet is ugyanolyan harcmezőnek tűnt, mint az arab földön. Egy napon a felesége meghívta egy gyülekezeti programra, ahol férje távolléte alatt támaszt és reményt talált. Mikor Seth elfogadta a meghívást, el sem képzelte, hogy mit készített neki Isten. Két fiatalkori barátja ott várta: az egyik, Jeff, segéd-pásztorként szolgál és áldott családja van. A másik barátja már évek óta megtalálta békéjét és megéli Isten ígéreteit otthonában... Azon a napon Seth szívét is elérte a Remény Szava és átadta múltját Jézusak. Kérte, hogy új életet kezdhessen Jézus ügyéért; amiért érdemes élni és ha kell, meghalni is. Az ellenséget ez felháborította, természetesen, és minden vádat és lelki terrort bevetett, hogy Seth-et megingassa a döntésésben. Próbálta megkérdőjelezni, hogy létezik bocsánat MINDEN bűnére, sőt zür-zavart és reménytelenséget ébresztett, ahogy a napok teltek. Seth ebben a felzaklatott érzésben véget akart vetni saját életének. Felesége próbálta benne tartani a lelket, de már szóból, hitből, vígaszból kimerült. Kilátástalanságában egyet kért a férjétől: „Menj le az telkünkön leszúrt kereszthez. Állj meg előtte és beszélj Jézussal. Kérd, hogy Ő is beszéljen hozzád.” Seth felvette a bakancsát, téli kabátját, és megbátorodva, a ropogós, jeges novemberi hóban lement reménytelenül , tanácstalanul, és mustármagnál kisebb hittel – egyedül. Csend vette körül, háború belül. Fájdalmát és félelmeit, gonoszságait, múltját...s mindent- ahogy és ami jött- kiöntötte a kereszt előtt. Várt. Csend volt a birtokon, és Isten sem szólt hozzá. Valami megürülés érzése mégis békével töltötte szívét, Hazament ugyanazon az úton, amin jött. Megfogalmazni nem tudta mi történ, de a forrongás es vádolás lecsendesedett. Megkönnyebbült a család is. Másnap a kislánya mondta neki: „Apa, el akarok menni veled én is ma a kereszthez.” Elindultak kézenfogva, egy másik úton; hó és jég ropogott talpuk alatt. Megálltak és beszélgettek a kereszt előtt. S egy idő után a hideg átjárta ruházatukat, s hazaindultak azon az úton, amin Seth járt egy nappal ezelőtt. „Apa, kivel jöttél ide tegnap?”- kérdezte a kislány. „Nézd a nyomokat, Apa, két pár nyom van a hóban.” Seth elképedve nézte, hogy csak a hazafele való úton látszik a nyom. Mikor felfogata a csodát, térdreesve zokogott a nyomok fölött addig, míg a fájdalom könnyei öröm könnyekké nem váltak.

Ez az újjászületett Seth jelentkezett, jött és dolgozott fáradhatatlanul a lépcsőn két napon át. Szívében ott égett a vágy, hogy eszköz lehessen abban, hogy a lépcsőn keresztül utat nyisson az evangélium előtt megszámlálhatatlan ember részére. A megható szó nem fejezi ki a pillanat erejét, mit éltünk át hallva bizonyságát; felfogva, hogy már én is ezen a lépcsőn jöttem be... és látva azokat az emberket, akik először életükben tették be lábukat egy templomba, és hallották az evangéliumot.Arról ne is szóljak, akik istentiszteletünk végén az oltár előtt letették lelküket az Isten oltára elé! Seth vágya, hogy eszkösz lehessen élete minden napján más emberekhez eljutttatni a Remény Szavát, itt a kis amazon menti faluban valósággá vált.

János evangéliuma 14:21 „Aki elfogadja az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magam.”

Jakab 4:7-8a. „Engedelmeskedjetek azért Istenek, de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok...”

„Istenem, mutasd meg minden olvasónak a reményt, aminek neve: Jézus. Válaszolj imámra, lépj be életembe teljes hatalmaddal! Lelkem minden zugába költözz be, megnyitom szívemet előtted. Jézus, nélküled kiszolgáltatott vagyok és nem teljes az életem. Jelenléted áradjon keresztül rajtam, légy világosság és útmutató mások részére is rajtam keresztül. Gyönyörködni szertnék benned fáradhatatlanul! Jelentsd ki magad nekem, és dicsőüljön meg Neved életmen keresztül. Ámen”

(Ha szívedben bármely más Ige ébredt életre az olvasás alatt, oszd meg velünk a hozzászólásokban.)

Fülöp Viktória

Brazíliában élő misszionárius