Nem várt ajándék az összetört szívednek

"Legyetek egymáshoz kedvesek, gyengédszívűek, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten a Krisztusban megbocsátott nektek." 

Efézus 4:32 (ESV)

Előfordult már veled, hogy a mély fájdalmak "előtte" és "utána" alapján határoztad meg az életedet?

A borzalmas időszak. A beszélgetés, amely lesújtott. A sokkoló felfedezés napja. A válás. Az értelmetlen, fájdalmas haláleset, amely után még mindig felfoghatatlan, hogy ő már nincs többé. A szakítás. A nap, amikor a barátunk lelépett. A gyűlölködő szóváltás. A megjegyzés, amely mintha a lelkünkbe égett volna. A nap, amikor minden megváltozott.

Az a bizonyos pillanat az időben. Az élet előtte. Az élet most. Lehetséges egyáltalán továbblépni egy ilyen dolog után? Lehetséges-e egyáltalán újra egy olyan életet megélni, ami szép?

Mélységesen megértem ezt a fajta mindent meghatározó pusztulást, csontig hatoló személyes módon.

Azt is tudom, hogy a különböző évszakok, évfordulók és még a közösségi média is felnagyíthatja az összes fájdalmat. Hiányoznak azok az emberek, akik már nem részei az életünknek. Az egykor kedves emlékek most csak arra szolgálnak, hogy növeljék a szakadékot a volt és a mostani között.

Hozzád hasonlóan én is azt kívánom, bárcsak ne lennék ennyire tisztában ezekkel az érzésekkel. De mélyen átérzem őket.

Amikor a szíved összetört és a mellkasodat nem természetes módon szorongatja a fájdalom érzése, egy olyan szó, mint a "megbocsátás" említése kissé irreálisnak tűnik.

De barátom, súghatok valamit, amit most tanulok?

A megbocsátás igenis lehetséges, annak ellenére, hogy nem mindig tűnik annak.

Ez egy kicsit kétélűként hangzik, nem igaz?

A megbocsátást sokszor nehéz megadni, viszont megbocsátást kapni csodálatos dolog. Annak ellenére, hogy amikor mi ingyen kapjuk az Úrtól és mégsem vagyunk hajlandóak megadni másoknak, akkor valami nyomasztó dolog kezd kialakulni a lelkünkben.

Ez a meg nem bocsátás súlya, amelyet hordozunk magunkban. Számomra ez főként azért van, mert félreértettem egy hihetetlenül fontos dolgot a megbocsátással kapcsolatban.

A megbocsátás nem valami nehéz dolog, amit választhatunk, hogy megtesszük vagy nem tesszük meg. A megbocsátás egy olyan, keményen kivívott dolog, amelynek lehetőségünk van a részesévé válni.

A mi részünk a megbocsátásban nem az, hogy kétségbeesetten, fogcsikorgatva és ökölbe szorított kézzel erőlködünk. Nem is az, hogy zokogva igazoljuk jogos fenntartásunkat a másikkal szemben, igazolva miért tartogatunk dühöt és sértettséget és elborzadva miért emlegetjük mindazt, amit a másik ember tett.

Egykor ezt gondoltam a megbocsátásról, és miután már megbántottak, nem tudtam elképzelni, hogy egy újabb, fájdalmas folyamatot kelljen feldolgoznom.

De ha tévesen azt gondolom, hogy a megbocsátás az erőfeszítéseimen, a mesterkélt lelki érettségen, az elnyomott fenntartásomon és a gyengéd érzéseken múlik, amelyek az egyik pillanatban valódinak, a másikban pedig hamisnak tűnnek, akkor soha nem leszek képes hitelesen megadni másnak azt a fajta megbocsátást, amit Jézus adott nekem.

Az én képességem, hogy megbocsássak másoknak, attól függ, hogy mennyire fogadom el és teszem magamévá azt, amit Jézus már elvégzett. Egyedül ez teszi lehetővé, hogy az Ő kegyelme szabadon áramoljon rajtam keresztül (Efézus 4:7).

A megbocsátás nem az én elhatározásomból fakad.

A megbocsátást viszont az én együttműködésem teszi lehetővé.

Az együttműködés az, ami eddig hiányzott. Az együttműködés azzal, amit Jézus már megtett, valóságosan megragadhatóvá teszi az olyan verseket, mint az Efézus 4:32: "Legyetek egymáshoz kedvesek, gyengédszívűek, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten a Krisztusban megbocsátott nektek."

Bocsássatok meg egymásnak, ahogy Krisztus is megbocsátott nektek. Isten tudta, hogy magunktól nem tudnánk ezt megtenni. Ezért olyan utat készített, amely nem a mi erőnktől függ. Egy megbocsátó utat. Egy utat, hogy belekapaszkodjunk Jézus kinyújtott karjába, amelyet a kereszt megsebzett, a megváltás vére pedig átitat.

Ő megbocsátja azt, amit mi az emberi jóság erőfeszítéseivel soha nem tudnánk helyrehozni. Utat teremt számunkra, hogy egyszerűen együttműködjünk az Ő megbocsátó munkájában... hogy kapjunk és adjunk.

És tulajdonképpen ez a legkedvesebb, legváratlanabb ajándék, amit ma adhatsz magadnak.

Az a személy vagy azok az emberek - elég fájdalmat okoztak neked, nekem és a körülöttünk élőknek. Elég pusztítást végeztek. Ne engedd, hogy túszul ejtsen a fájdalom. Te döntöd el, hogyan lépsz tovább. Ha most még térdig gázolsz a fájdalomban, és rezonálsz az ellenállás érzéseire, amit én magam is éreztem, akkor hadd biztosítsalak: A megbocsátás lehetséges. És ez felemelő.

Ezért szeretném, ha ma egy pillanatra leülnél, és elgondolkodnál a lehetőségen, ami e kétélű szó, a "megbocsátás" körül forog. Nem azért, mert a fájdalmad nem számít. Nem azért, mert amit tettek veled, az helyes volt. Nem azért, mert ez majd mindent helyrehoz. Hanem azért, mert a szíved túlságosan szép hely a be nem gyógyult seb számára. A lelked pedig igenis megérdemli a szabadságot ahhoz, hogy ne leragadjon hanem újra szárnyaljon.

Istenem, köszönjük, hogy elküldted Fiadat, Jézust, hogy ne kelljen egyedül élnünk. Köszönöm, hogy törődsz a fájdalmammal és találkozol velem ebben a mélységben. Mutasd meg nekem, hogyan tudok ma együttműködni a megbocsátásban, még akkor is, ha ez nehéz. Segíts, hogy továbbra is lépéseket tehessek ezen a gyógyulást hozó úton Veled. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotion, Lysa TerKeurst: An Unexpected Gift for Your Broken Heart, September 14, 2023.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/09/14/an-unexpected-gift-for-your-broken-heart