Nem kell megrekedned

"Emlékezzetek Lót feleségére" (Lukács 17:32).

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor visszatekintünk, és kétségbeesetten szeretnénk megállítani az időt, különösen akkor, amikor változás történik.




Nem ezt tette Lót felesége is, amikor Isten angyalokat küldött, hogy kikísérjék őt és családját Szodomából? Visszanézett, és sóoszloppá változott (1Mózes 19:26). Amit tőle és a saját tapasztalataimból tanultam, az az, hogy nem állhatunk meg és nem nézhetünk vissza. Nem ment jól Lót feleségének, és soha nem megy jól nekünk sem.




Mi több, a visszatekintés nem teszi lehetővé számunkra, hogy visszamehessünk, sőt, legtöbbször csak megrekedünk tőle. Egy helyen. Egy térben. Egy emlékbe. Egy szokásban. Egy gondolkodásmódban.




Amikor Jézus meghív minket, hogy kövessük Őt, nem tudjuk, hogy hova megyünk, mennyi ideig tart, vagy hogy mivel fogunk találkozni az út során - de azt tudjuk, hogy Ő soha nem hagy el minket. Ahhoz, hogy oda menjünk, ahová Ő vezet, nem tölthetjük minden időnket azzal, hogy visszanézzünk oda, ahol egyszer már voltunk, bármennyire is szeretnénk, miközben egyidejűleg megpróbálunk előre nézni oda, ahová Ő visz minket.

Megértem, hogy az élet tele van váratlan kitérőkkel, lassulásokkal és meglepő megállásokkal, amelyek elterelik a figyelmünket. Ha nem készültünk fel arra, hogy át tudjunk lépni ezeken az időszakokon, akkor megrekedhetünk a visszatekintésben. És megrekedhetünk olyan helyeken, ahol soha nem akartuk magunkat találni - spirituálisan, érzelmileg, mentálisan, kapcsolati, pénzügyi vagy fizikai értelemben. Hogy őszinte legyek, szinte bárhol megrekedhetünk az életben, nem igaz?




Amikor ...




Szeretünk ott lenni, ahol vagyunk.

Félünk a jövőtől.

Lehet, hogy nem akarjuk elengedni azt, amit szeretünk.

Csalódottak vagyunk.

Elzsibbadtunk az átélt traumától.

Elárultak minket. Túlterheltek vagyunk. Zavartak vagyunk. Megsérültünk. Reménytelenek.




Néha, ha megállunk, és végiggondoljuk, hogy mit éltünk át, hogyan ne ragadnánk meg a csalódottságban, a megbocsátatlanságban, a keserűségben, a sértettségben, a félelemben, a bűntudatban, a szorongásban, a bizonytalanságban, a közönyben, a közönyösségben, a kényelemben vagy az önelégültségben? És mégis, ahhoz, hogy előrehaladjunk, meg kell találnunk a módját, hogy pontosan ezeken a helyeken és még több helyen is át tudjunk haladni.




Gondolom, mindannyian könnyebbnek találjuk megrekedni, mint megkockáztatni az előrehaladást, és azt, ami ezzel járhat, például kilépni és még kényelmetlenebbül érezni magunkat. Nem csoda, hogy a Zsidókhoz írt levél írója azt mondta, hogy ennek a problémának a megoldásához Jézusra kell összpontosítanunk a tekintetünket:

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”

‭‭Zsidók‬ ‭12‬:‭2‬ ‭RÚF‬‬

Hogy folytatni tudja küldetésének legfájdalmasabb részét, Jézus az előtte álló örömre összpontosított. Az Ő áldozatának köszönhetően a Jézusban hívőknek soha nem kell majd olyan szenvedésen keresztülmenniük, mint amin Ő keresztülment, de nehéz dolgokon fogunk keresztülmenni. Hogy segítsen nekünk, Jézus három olyan szót adott, amit soha nem szabad elfelejtenünk: "Emlékezzetek Lót feleségére" (Lukács 17:32). Emlékezzünk rá, és ne nézzünk vissza. Tartsuk szemünket Jézuson, az egyetlen, aki a gyógyulásban előre tud vinni minket.




Mennyei Atyám, kérlek, segíts nekem, hogy szememet Jézuson tartsam, hogy tovább tudjak haladni előre minden terved és célod felé, ami számomra van. Jézus nevében, Ámen.

Forrás :

You Don't Have To Stay Stuck

by Christine Caine

SEPTEMBER 21, 2023

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/09/21/you-dont-have-to-stay-stuck

Fotó: Canva.com