Az Igenemet az asztalra tettem: A félelemtől a hitig

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1:9)



Emlékszem arra, a legelső alkalomra, amikor Igent akartam mondani Istennek, de félek attól, hogy_______. A kezemben a naplóm, a kedvenc tollam és egy bögre kávé, és persze, rögtön azokat a szavakat kezdtem el leírni, amik eszembe jutottak. Nem akartam megváltoztatni a félelmeimet a szívemben, inkább fel akartam azokat ismerni.


Ami ledöbbentett, az az volt, hogy olyan sok választ tudtam írni az üres mezőbe - és nem is gondoltam volna, hogy félelemmel küszködök.


Félelem a bukástól. Félelem az elutasítástól. Félelem attól, hogy nem jól hallom meg Istent.


Azon gondolkodtam, hogy vajon egyedül vagyok e ebben a helyzetben, így megkérdeztem más nőket is a közösségi médián, és a válaszok csak úgy özönlöttek: Félelem Isten jóságában való reménytől és Isten eredményeitől. Félelem a felkészületlenségtől. És a lista folytatódhatna.



Ezért szeretem azt, amikor Józsué vezető pozícióját kezdené meg és Isten a félelemről beszélt neki: Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1:9)


Nem hiszem, hogy Isten ujjal mutogatott volna Józsuéra és elítélte volna, hogy fél. Isten tudta, hogy Józsué félni fog, ezért ezzel az igazsággal bátorította: az Isten, aki megteremtette őt, vele volt.


Ezalatt az imaidő alatt éreztem, hogy az Úr arra kér, hogy tegyem elé az igenemet – hogy a „félelem gátjairól” a „hit lépéseire” térjek át.


Elképzeltem magam, amint leírom az „igen” szót, és eléje teszem Őt. Az én igenemet az asztalra teszem.


Az Igen, a megadás, a hit lépése. És elvisz minket arra az ígéret földjére, amelyet Isten szánt nekünk.


Az ígéret földjén való élet az Ő követésének élete. Ez a Neki való engedelmesség és az általa kijelölt út követése.


Egy hétig, amíg tábori tanácsadóként szolgáltam, egyszer a kápolna pincéjében kellett aludnom egy túlzsúfolt tábor miatt. A hetedikes lányokkal bekuckóztunk a hálózsákunkba, és hamar rájöttünk, hogy barlangi tücskök vesznek körül minket.


Minél többet láttunk belőlük, a gyöngyszemű tücskök annál inkább kezdtek óriásoknak tűnni. Mivel kezdtek óriásoknak tűnni, elfelejtettük, hogy nagyobbak vagyunk náluk.


Amikor az izraeliták elmentek kémkedni az ígéret földje után a 4Móz 13-ban, óriásokat láttak a földön. Mivel óriásokat láttak, szöcskéknek kezdték látni magukat. (4Móz 13:33) Azok, akik elmentek kikémlelni a földet, gyorsan elfelejtették, ki ígérte meg nekik, hogy átadja nekik a földet.


Melyek azok az óriások a földeden, amelyektől félsz, hogy igent mondj Istennek?


A kudarctól való félelmem óriásnak tűnhet. Ez arra késztethet, hogy visszahúzódjak és elbújjak. De ahogy Isten Józsuéval volt, úgy velem is, velem van. Veled van.


A bennem lévő, mások kedvére tevő ember, utál szemorvoshoz menni. Amikor az orvos a szememhez helyezi a szerkentyűt, és megkér, hogy nézzem meg a különböző lencséket, és mondjam meg, melyik a jobb vagy a legjobb, úgy érzem, van válasza arra, hogy melyik lencsével kellene jobban látnom.


Mi van, ha elképzelem, hogy Isten a szemorvosi székben ül, és megkérdezi tőlem, mit látok a félelmem lencséjén keresztül? Azután mi van, ha a hit lencséjére cseréli?


Mi van, ha az Ő szemébe nézek, és hagyom, hogy lássa az enyémet?


A Zsoltárok 34:5 azt mondja nekem, hogy amikor ránézek, ragyogok, és soha nem lesz szégyen az arcom. A közvetlenül előtte lévő vers azt mondja nekem, hogy meg tud szabadítani minden félelmemtől.


Ma leljünk bátorságra, ha Jézusra nézünk, és engedjük meg, hogy a félelem lencséjét, a hit lencséjére cserélje le a szemüvegünkön.


Mondhatunk „igent” Istenre, mert bízhatunk Istenben.


Istenem, köszönöm, hogy igent mondhatok Neked, mert bízhatok Benned. Bevallom, félek attól, hogy igent mondok. Változtasd félelmemet a hit lencséjére, hogy engedelmeskedhessek a velem kapcsolatos terveidnek. Jézus nevében, Ámen.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések