Visszaszerzett álmok - 2.

"A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!" Ézsaiás 42:16

Elérkezett életem legelső anyák napi ünnepsége. Elképzeltem, amint a napomat bearanyozza a sok friss virág és eláraszt minket a bennünk feltörő érzelmek melegsége. Ehelyett kaptam egy vallomást, amely végső soron a házasságom végét jelentette. A sokk és a gyász olyan szinten megrázott, hogy az első huszonnégy órában képtelen voltam a kislányommal foglalkozni. Egy kedves baráti házaspár elvitte őt az első éjszakára.


Másnap, amikor elmentem a kislányomért, a barátnőmék nappalijának közepén ültem a földön, és zokogva panaszkodtam: „A felesége voltam! Esküdt tettünk egymásnak. Együtt akartunk gyerekeket nevelni és unokákat babusgatni. Megígértük egymásnak, hogy véget vetünk a családjainkban rendszerint előforduló válásoknak. Együtt akartunk megöregedni.”


A barátnőm együttérzően végighallgatott, mielőtt saját véleményét tudtomra adta volna: „Harmony, úgy érzem, most leírtad nekünk azt, hogy te milyennek szeretetted volna látni az életedet. Tudom, hogy nehéz, de talán itt az ideje átadnod a festővásznat Istennek, bizalommal, hogy azután Ő fessen arra valami újat”.


Igaza volt. Nem csak az addigi boldog életemet sirattam, de azt az álmot is, amelyet olyan régóta éltettem magamban. Gyászt gyászra halmoztam. Legtöbbünk előre elképzelte, milyen lesz majd az élete. Mindannyian lefestjük magunknak a fejünkben, milyen lesz majd a házasságunk, milyenek lesznek a gyermekeink, milyen karriert futunk be, milyen barátok vesznek körül, sőt, sokszor még idővonalra is helyezzük az eseményeket.


Az álmok, víziók magukban pozitív dolgok. A kérdés az, mi történik akkor, amikor álmaink és elvárásaink hirtelen összetörnek a rajtunk megeső negatív események miatt? Egy szerettünk halála, egy házasság felbomlása, egy munka elvesztése – te minként reagálsz? Dühös leszel Istenre és megkeseredsz? Megesküszöl, hogy soha többé nem lesznek álmaid, mert túlságosan fájdalmas a reménykedés? Vagy hajlandó vagy kitárni a karodat és átadni Istennek életed festővásznát?


Én magam is megfestettem a saját életemet a vásznomra, de rá kellett jönnöm, hogy a saját képem nem feltétlenül egyezett azzal, amit Istent festett volna.


A képzelgés bálvánnyá is válhat, ha az általunk megfaragott képbe vetjük hitünket és bizalmunkat. Sokszor sokkal könnyebb valamilyen látható, az ellenőrzésünk alatt tartható dologban reménykedni, mint bizalmunkat egy láthatatlan, az irányításunk alá nem rendelhető Istenbe vetni.


Egy őszinte kapcsolat valós intimitással ijesztőnek tűnhet. A gyógyulás folyamatának gondolata is ijesztő lehet. Mindez bizalmat és bátorságot igényel, hiszen olyan ismeretlen ösvényekre indulsz Istennel, melyeket álmodban sem mertél képzelni. De Isten, a mi Istenünk maga akar minket elvinni erre az útra; Ő pedig képes a rögös utakat kisimítani, és a koromsötét helyeket is megvilágítani.


Amikor megengedjük Istennek, hogy reflektorfénnyel világítson a szívünkbe, Ő rá tud világítani a fájdalmaink gyökerére, hogy azután végre gyógyulást hozhasson. Ez az egyetlen módja annak, hogy tisztán lássuk, mi az oka állandó álmodozásba menekülésünknek, és csak így fogjuk tudni átadni életünk festővásznát a jóságos Istennek, akiről tudjuk, hogy minden elvárásunkat felülmúló, álmainknál sokkal bőségesebb jövőt tud festeni nekünk.

Forrás:

Youversion - Biblia alkalmazás

Dreames redeemed - 7 day devotional by Harmony ( Dust ) Grillo

https://www.bible.com/hu/reading-plans/18054/day/2?segment=0

Fotó: pixabay.com