Hogyan vigasztal bennünket Isten
"Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is." (2 Korintus 6-7, RÚF)
Le-föl járkálva az iroda folyósólyán kétségbeesetten igyekeztem visszafogni a düh és a zavarodottságom keverékét, amely áthatotta a gondolataimat. Az elhatalmasodott szégyenérzetemmel, a büszkeségtől megnyomorítva és meggyőződve arról, hogy eleget szenvedtem, kiböktem:
“Miért nem tudok túljutni ezen? Miért küzdök még mindig ugyanazzal a problémával? Isten miért nem veszi le rólam ezt a terhet?”
Pásztorom, anélkül, hogy bármiféle bosszúságot okozott volna neki, hogy többször felkerestem őt tanácsadás miatt, megragadta a Bibliáját és feltett egy kérdést: „Gondoltál már arra, hogy lehet hogy a küzdelmed azért van, hogy közelebb kerülj az Úrhoz... és ezáltal képessé tesz téged, hogy másokon segíts akik hasonló gondokkal küszködnek?”
Várj, micsoda? Azért voltam ott, a lelkigondozáson, hogy megkönnyebbülést találjak szenvedéseimre. Segíteni másnak? Az nem fér bele az elképzelésembe.
Majd aznap, amikor a lelkészemmel folytatott beszélgetést újra lejátszottam magamban, belém hasítottak a „közelebb kerülj az Úrhoz” szavai. . A 2Korintus 1: 3-4-ben olvashatjuk, hogy Isten minden együttérzés Atyja, a leghatalmasabb Vigasztaló; Mindenütt jelen van, és minden küzdelmünkben vigasztalni akar. Megpróbáltam elfojtani a fájdalmamat, ahelyett, hogy odaadtam volna az Egyetlennek, aki nemcsak mellettem sétál küzdelmeim során, hanem kegyelmet, szeretetet, békét és örök reményt is mutat!
Amíg elmélyültem ezekben az igazságokban, kezdtem megérteni, mit értett azon a lelkészem, hogy segítsek valakinek, aki hasonló fájdalmat és nehézségeket él át, mint én. A Szentlélek ereje által vigasztalást nyújthatunk másoknak, mert mi magunk Istentől kaptunk a vigaszt és reménységet.
Pál apostolnak nem volt idegen a szenvedés és a megpróbáltatás, mivel kövezéseket, ostorozásokat és hajótöréseket szenvedett el élete során. Nagyjából három évet töltött börtönben Rómában. Mégis, ott a börtönben, nyomorúsággal körülvéve, képes volt megvigasztalni a szorongatott rabtársait, mert jól ismerte az igazi Vigasztalót, Istent.
Börtön évei alatt négy levelet is írt az újonnan alakult egyházaknak, arra ösztönözve őket, hogy hűségesek maradjanak az üldöztetés alatt. Valójában azt mondta a filippieknek, hogy szenvedés közben keressenek örömet, és mindig örüljenek az Úrban. A kolossébelikenek ezt írta: “Amit tesztek...az Úrnak tegyétek…” (Kolossé 3:23, RÚF) és az Efézusbeliekhez, “minden lehetőséget kihasznál…” (Efézus 5:16, EFO). Minden lehetőség, ami magába foglalja a megpróbáltatásokat és próbákat is.
A mai igénkben Pál a Korintusbeli gyülekezetnek azt mondja: Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. (2 Korintus 6-7, RÚF)
A „vigasztalni” görögül paraclete szó, ami azt jelenti, „aki mellé jön, hogy segítsen”. Pál élete azt mutatja be, hogy az Isten gyermekeiben élő Szentlélek hogyan erősít és támogat minket nehéz időkben, még mielőtt segítségért kiáltanánk. (Róm 8:26.) Pál emlékezteti a korintusiakat, hogy csak az igaz Isten a valódi vigasz forrása. A Korintusiak könyvében Pál - az Istentől kapott vigasztalás fényében - arra intette a korintusiakat és minket, hogy maradjunk hűségesek, osszuk meg az evangéliumot és továbbra is bízzunk az Úrban minden körülmények között.
Annak ellenére, hogy Pál megtapasztalta a szenvedést, örülni és reménykedni tudott, mert a szenvedés isteni türelmet és kitartást eredményezett számára. Akárcsak Pált, az Úr bennünket is nehézségekkel és megpróbáltatásokkal szentel meg.Akármi történjék is, ha hisszük, hogy Isten hű és igaz, akkor az Úr felemel bennünket, és biztos, szilárd talajra helyezi a lábunkat, a botladozó maga-bízásunkból kegyelmének biztonságos talajára állítva bennünket.
A reményt megragadva kitartóak lehetünk, emlékeztetve magunkat arra, hogy gondjaink átmenetiek, nem ívelnek át az örök létbe. Legyünk szilárdak és biztosak abban a tudatban, hogy hitünk szilárdan,a megingathatatlan Kősziklára, Krisztusra épül. Isten Fia, aki óriási szenvedést élt át, annak érdekében, hogy életét váltságul adhassa bűneinkért, egy napon el fogja törölni a bűn hatásait, és letörli minden könnyünket. Jézus, a várva várt, a kígyót eltaposó királyunk megment majd minket és helyreállít mindent, mert a diadal és a halál felett Ő már diadalmaskodott.
Uram, köszönöm, hogy Te vigasztalás Istene vagy. Kérlek, segíts, hogy Téged hívjalak és keresselek, amikor fájdalom ér. Adj erőt és bátorítást, amikor részt vállalok mások küzdelmeiben, rámutatva a reményre, amely egyedül Benned rejlik. Jézus nevében, Ámen.
fordítás: csendespercekistennelvirtuáliskávézónőknek
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése