Áron is vegyétek meg az alkalmat

"Áron is vegyétek meg az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok." Efézus 5 : 16 (Károlyi)".....kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszok." Efézus 5:16 ( Rúf )

Nagyapám válaszaként őrzöm a szívemben ezt az Igét.

 

Hívő családban nőttem fel. Nagyapám kalauz volt. Akkoriban minden távolsági buszon kalauzok ültek, tőlük lehetett jegyet vásárolni. Minden második nap dolgoztak 16 órában. Nagyapám ilyenkor  hajnalban ment, és késő éjjel  érkezett haza. Ebből a beosztásból fakadt, hogy minden második vasárnapja volt csak szabad.  

 

Ez az ige egy vasárnap reggelen vésődött a szívembe. Nagyapám  3/4  7 -kor útra készen állt, hogy odaérjen a távoli városban 9 órakor kezdődő istentiszteletre. Nagyon fáradtnak láttam, így megkérdeztem, hogy miért nem pihen inkább, hisz előző nap éjjel ért haza dupla műszak után.

 

"Azért, mert az Igéből azt tanulom, hogy áron is vegyem meg az alkalmakat, mert a napok gonoszok."- válaszolta.

 

Se akkor, se később nem értettem mitől lennének a napok gonoszok.  Olyan időkben nőttem, éltem, amikor a napok a lehetőségeket jelentették. 

 

Az elmúlt évben belekóstoltunk abba, hogy milyen az amikor a napok gonoszokká válnak. Azaz elvétetnek a lehetőségek. Nem látogathattuk meg szeretteinket, barátainkat, nem mehettünk gyülekezetbe, és sok egyebet sem tehettünk. Azt gondolom, leginkább a személyes kapcsolatokat nélkülöztük.

 

Ha visszatekintek, hogy mit tanultam ebben a szokatlan évben amit nem akarok elfelejteni, akkor ez pont az, hogy becsüljem meg a mai nap lehetőségét a testvéri közösségre. 

 

Vannak dolgok melyekben könnyű ez a hozzáállás, mert az adott dolog  élvezetes a számunkra és vannak dolgok melyekben inkább viaskodunk önmagunkkal, mert fáradtak vagyunk. Sokak számára ilyen a gyülekezeti testvéri közösség. A heti munka után inkább pihenni vágynak, és inkább meghallgatnak egy online igehirdetést.  

 

Nagyapám példája azóta is kísér. Jó mérce, ha meg akarom mérni önmagam, az érzelmeimtől független módon. 

 

Nagyapám azért áldozta az idejét, energiáját, pénzét, hogy a gyülekezeti alkalomra eljusson. Én mire áldozom az időm, az energiám, és a pénzem? Mi az amire nem sajnálom a fáradtságot?  Az Isten országa ügyére?  Nem az a fontos, hogy szavakkal mit tartunk fontosnak, ugyanis sokszor nem egyezik a szavunk a cselekedetünkkel. Sajnos.  Hogy a valóságban  helyes-e a fontossági sorrendünk azt abból ismerhetjük fel, hogy mire megy az időnk, az energiánk, a pénzünk, és mire nem sajnáljuk a fáradtságot. 

Éljünk a  ma kapott lehetőségekkel! Kérjünk erőt Istentől, ha fáradtak vagyunk!  Nem tudjuk meddig kapunk időt, és lehetőséget a testvéri közösség gyakorlására.

 

Szerző: Labdarózsa

 

 

(kép:pinterest.com)