Tisztábban látok, mint korábban

És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett

Ap. csel. 9:18

Sokan, nagy reménnyel indultak neki a 2020-as évnek. Az új év kezdetét várakozással és az új évre, évtizedre vonatkozó magasra törő tervekkel ünnepelték. Legtöbben nagy izgalommal léptek bele ebbe az esztendőbe.

Nekünk is nagyon jól indult ez az év. Új lehetőségek voltak kibontakozóban. Unokaöcsém kosárlabda csapata a korosztályában megnyerte az országos bajnokságot. Másik unokaöcsém az érettségire készült, miközben élvezte az utolsó gimis évét, minden programmal együtt. Férjemmel a 20. házassági évfordulónk megünneplésére készültünk, egy rég óta tervezett Szent Föld-i utazást foglaltunk le ebből az alkalomból. 2020 sok jóval kecsegtetett bennünket.

Egyszer csak minden darabokra hullott.

Március közepén a világ egyre inkább felfigyelt egy gyorsan terjedő vírusra. Elképedve követtem a híradásokat…. minden korosztályból regisztráltak megbetegedéseket, egyetemek törölték a kurzusaikat, a profi sportban törölték a meccseket, az utazást korlátozták…. mi történik körülöttünk?! - gondoltam.

Egy filmben éreztem magam, de aztán minden személyessé vált.

A terveinket egyenként el kellett engednünk. Már az irodába vagy az iskolába se mentünk. Otthonról dolgoztunk, és a virtuális osztályterem lett a mindennapi valóság számunkra.

Az Izráeli utazásunkat lemondtuk. Csakúgy mint az évfordulónk nagy létszámú megünneplését. Nem volt ballagás vagy szalagavató az unokaöcsémnek. Körülöttünk a rasszizmus és a politikai feszültség egyre inkább növekedett, úgy éreztük, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne ez az év.

Aztán még rosszabbá vált minden.

Nyáron az unokaöcsém és anyukám COVID-19 tesztje pozitív lett. (Isten kegyelméből azóta mindketten felépültek.)

Az eddig megélt események az újévi terveinket, reményeinket homályos ködbe taszították.

A Biblia beszél egy férfiról akinek a fizikai (és a lelki látása is) elhomályosult. Az Apostolok könyvében olvashatunk egy fiatal farizeusról, Saulról. Lelkes, hithű zsidóként, a saját, kristálytiszta látásával úgy gondolta, hogy mindenkire lecsap, aki Jézust Messiásként ismeri el. Egy meglepő fordulatban azonban egy hang megszólította Sault a damaszkuszi úton. Fény vette körül, és a földre rogyott. Ezután pedig „kinyitotta a szemeit és semmit sem látott” (Ap.csel. 9:8)

Három napig Saul vak volt. Ebben az időszakban nincs feljegyzés arról, hogy Isten ismét szólt volna hozzá. Anániás látogatása, amely mennyei utasításra történt, megváltoztatta ezt: „Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, „ (Ap.csel. 9:17-18)

Saulnak nem csak fizikailag jött meg a látása, hanem lelkileg is megnyíltak a szemei. A testi gyógyulása reflektálta a lelki gyógyulását, hiszen Saul, aki nemrég még Krisztus egyházát üldözte, hamarosan Pál lett, aki Jézus Krisztus apostolaként munkálkodott.

Időnként mi is úgy gondoljuk, hogy látunk, miközben vakok vagyunk.

Ebben az évben életünk nagyon sok területén elhomályosult a látásunk. De lehet, hogy éppen ezekben a bizonytalan napokban Isten a pikkelyeket távolítja el a szemünkről?

Nekem például az életemben lévő fontossági sorrendre világított rá. Melyik emberi kapcsolataim mellett tartottam ki és ápoltam ebben az időszakban? Mit mulasztottam el? Mi az amit nem mulasztottam el?

A hitemről is lehullt a lepel. Az Istenbe vetett bizalmam olyan szilárd alapokon áll, mint gondoltam? Aggódástól terhelt szívvel vánszorogtam, vagy szent meggyőződés szilárdította a lépteimet?

Lehet, hogy az év kezdetekor a megfogalmazok remények és tervek között mindez nem szerepelt. Lehet, hogy terveink megvalósulásával várnunk kell még, de egyet biztosan tudok: csak azért, mert a terveinket el kellett napolnunk, Isten tervei mégis pontosan, a megfelelő időben bontakoznak ki. Ő pontosan tudta, hogy mit fog hozni számunkra ez az év, épp ezért, hálás szívvel gondolhatunk arra, hogy Ő a tenyerén hordoz bennünket.

Erre az évre úgy is tekinthetünk, mind a reményeink beteljesedésére. Hiszen az események rávilágítottak vakságunkra, és mindez esélyt adott számunkra, hogy a pikkelyek leessenek a szemünkről, és hozzásegíthetnek ahhoz, hogy Istent egyre világosabban láthassuk.

Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy téged semmi sem lep meg. Segíts, hogy minden egyes élethelyzetemben megtapasztalhassalak téged. Kérlek, erősítsd hitemet ebben az időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Efezus 1:18 Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy valóban megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket. Így fogjátok megérteni, milyen gazdag és nagy az az örökség, amit Isten a népének akar adni.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotions, Anitha Abraham, Now I See Clearer Than Before,  https://www.proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/13/now-i-see-clearer-than-before

fordítás:CsendesPercek, fotó: pinterest