Gondokból lett dicsőítés

Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. (Habakuk 3,17-18)

Odaégett a leves. A leves! A friss tejet a kamrába vittem. A salátát is. A tojások csak azért úszták meg, hogy a fagyasztóba kerüljenek, mert 8 éves kislányom meglátta, s megkérdezte: - Anyu, mit csinálsz?

Én igazán próbálkoztam.

Jelen lenni.

Mindenkit boldoggá tenni.

Végére jutni tennivalóimnak.

De az egyetlen, ami végét járta, az én voltam.

Ez az odaégett ételek éve. A teljesületlen tervek éve. A teljes felfordulás éve világszerte.

Mikor a hűtő rácsukódott a tojásokra, egyenesen az éjjeliszekrényhez mentem. Kinyitottam a Bibliát, letelepedtem a padlóra, kezemben toll és az imanaplóm. Le akartam írni az Igét, a Biblia szavait.

Aznapi igém:

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.” (Habakuk 3,17-18)

A világ elcsöndesült körülöttem, mialatt tollam az élő szót tintabetűkké alakította. Minden szó, ami a papírra került, beleíródott a szívembe is.

Írás közben birkóztam a szavakkal. Hogyan dicsőíthette Habakuk Istent, miközben úgy tűnt, minden szétesik körülötte? Elég lett volna a termés hiánya, de ő nem állt meg a felsorolásban.

Habakuk nevének jelentése: átkarol – és ezt tehetjük ölelés, de birkózás közben is. Habakuk birkózik a szavakkal és Istennel. Először panaszkodik Istennek, amit teljesen megértettem. Annál inkább zavart, mikor a panaszkodás bizalomba, dicséretbe, dicsőítésbe csapott át.

Mikor úgy érzem, minden összeomlik, először én is panaszkodni kezdek. A panaszkodás valamire rámutat. Isten azt mondja a Szentírásban, hogy a szív bőségéből szól a száj (Lk 6,45). A szánkból elhangzó panasz tehát azt jelzi, hogy figyeljünk oda szívünkre, mert törődésre, gyöngéd ápolásra van szüksége.

Habakuk szavait írva eszembe jutott, amit ő is tudott: Isten kezében az irányítás. Történjék a világban bármi, nyomaszthatja a szívünket akármilyen gond: Isten már megnyerte a csatát.

Amikor az élet kusza, a tervek homályosak, így szólunk: - Bízom Benned, Istenem.

Amikor várakozunk: - Legyen meg a Te akaratod.

Amikor elhagyottnak érezzük magunkat, vagy magányosak vagyunk: - Istenem, Te itt vagy velem.

Amikor ránk telepszik a világ gondja: - Uram, hatalmas vagy.

És amikor az agyunk tele van és a lelkünk üres, így szólunk: - Istenem, nálad van, ami szükséges. Vezess a lábaidhoz.

Isten nem azt akarja, hogy tökéletes és gondtalan légy – a felé fordított szívedre vágyik. Vedd elő a Bibliát ott, ahol vagy, a gondok közepén. Miközben írod az Igét, tudatosítsd magadban minden nap, kicsoda Isten, és formáld a dicsőítés helyévé szívedet.

Uram, köszönjük Igédet! Köszönjük, hogy találkozol velünk, és eszünkbe juttatod az Igazságot: a Te kezedben van az irányítás, és Te mindig ott vagy velünk. Segíts, hogy gondjainkat letegyük eléd, és formáljuk át őket dicsőítéssé. Jézus nevében, Ámen.

 Lara Casey: Worries Turned Into Worship / Daily Devotion, 2020. november 9. / fordítás:eszmelkedesek.blogspot,com / kép: pinterest.com

 https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/09/worries-turned-into-worship