Kavargasd

„Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.” 

Fil 2,13

Az első korty kávé után fancsali képpel néztem a csészébe. Minden olyan volt, mint máskor, csak épp a kávé nem volt édes. Pedig emlékszem, hogy feltéptem a kis sárga zacskót, s a tartalmát, a sok apró fehér kristályt beleszórtam a tejtől karamell színű italba. Most jut eszembe, igaz, hogy beletettem a cukrot, de nem kavartam el. Kavarás nélkül a cukor nem tud feloldódni, nem tudja elvégezni a küldetését.

Így vagyok a hitemmel is. Belerakok minden hozzávalót. A Bibliát, feliratkozást elmélkedésekre, kegyes barátnőket, a gyülekezetet, imanaplómat, a dicsőítő énekeket, a megtanult igeverseket. Ha megnézel, azt látod, minden benne van. De az igazat megvallva, igyekszem elkerülni a kavargatást. Ha kérdeznéd, azt mondanám, tudom, hogy az hasznodra van. Azt mondanám, nem jó egyhelyben állni. Azt mondanám, vesd alá magad Isten kavargatásának, s én szívesen imádkozom érted ezalatt.

De ha rólam van szó? No nem. Engem hagyjatok békén. Hadd üldögéljek. Inkább tűnjön úgy, hogy minden rendben van, és érezzem jól magam, semhogy megkavargassanak, és elkészüljek.

Te szoktál így érezni?

Talán ma épp felkavarodva érzed magad. Az anyagi helyzeted vagy a munkád, a házasságod, a gyermekeid vagy a kapcsolataid, az álmaid – mintha egy ciklon söpörne végig rajtuk, minden bizonytalan és kavarog benned és körülötted. Talán eltöprengsz, miért engedi Isten, hogy ez megtörténjék, miért feledkezett meg rólad. Eszedbe sem jut, hogy esetleg ez az ő kavargatása. A benned zajló örvénylést használja arra, hogy mindenhova elérjen, ahova akar. Ahogy a mai igénkben olvassuk, azon dolgozik, hogy elérd a célt, amit kitűzött számodra.

Tavaly egyik nap jókora adag spagetti szószt készítettünk a barátnőmmel. Otthagytuk a lábast a tűzhelyen, s kimentünk a kertbe a többiekhez. Mikor visszatértünk a házba, égett szag fogadott. Levettük a fedőt a szószról, úgy tűnt, nincs semmi baja. Minden olyan volt, amilyennek lennie kell: szép piros volt, sűrű, benne a darált húsdarabkák, hagymaszeletek, fűszerpöttyök. Csak mikor elővettünk egy fakanalat, és belenyúltunk a szószba, derült ki, hogy a fenekén vastag rétegben leragadt, mivel nem voltunk benn, hogy kavargassuk, mozgásban tartsuk, ne engedjük leülepedni. Ami leülepszik, összeragad, odakozmál.

Amikor Isten felkavarja az életedet, köszönd meg neki, hogy annyira szeret, hogy nem enged leragadni, odakapni. Benned vannak a hozzávalók, és ez nagyon fontos, de csak kavargatással érjük el azt a minőséget, amit Ő szeretne létrehozni bennünk.

Uram, amikor úgy érzem, minden felkavarodik, juttasd eszembe, hogy épp Te dolgozod el bennem édességedet, épp meg akarod akadályozni, hogy leragadjak. Igen, tovább akarok lépni, azzá akarok lenni, akinek Te elképzeltél. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2011.11.07.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)