Amikor undok akarok lenni
Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Kolossé 2:6-7
Hitetlenkedve olvastam az üzenetet. Miért nem látja ez a személy, hogy milyen érzéketlen és bántó volt?
Nem tudom ki találta ki azt a mondatot, hogy “A botok és a kövek eltörhetik a csontjaimat, de a szavak soha nem fognak megtörni!" A szerzőnek vagy az idegei lehettek acélból, vagy egy elhagyatott szigeten élhetett egyedül. Mert engem a szavak nem csak meg tudnak bántani, hanem arra is késztetnek, hogy visszavágjak és még undokabb legyek.
Történt már veled olyan, hogy tudtad az adott személynek nincs igaza, de neked igen? Vagy, legalább is, nagyon jó érvek szóltak melletted?
Ó, mennyire szükségem van arra, hogy ilyen helyzetekben kiálljak magamért! Olyan, mintha ilyenkor az ügyvédi énem jönne elő, és kétségbeesetten védeni akarná az igazát, és rá akarná bírni a másik embert, hogy amit én mondok az úgy van és neki is hozzám hasonlóan kellene gondolkodnia. A hozzáállásunkat pedig jogosnak és normálisnak érezzük.
Igen. De a normális nem mindig jelent jót. Különösen a Kolossé 2: 6-7 fényében, amely arra emlékeztet bennünket, hogy „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.
Ez a vers arra tanít, hogy az életemet Jézus tanításában gyökerezve és túláradó hálaadásban éljem. Épp az ellenkezője ennek, amikor énközpontú véleményekben gyökerezek és túlcsordulok a mogorvaságtól. Hagynom kell, hogy Isten mutassa meg nekem, hogyan lássam a dolgokat a másik személy szemszögéből és egy teljesen más nézőpontot nyerjek ezáltal. Ekkor fogok erősödni és tanulni.
Kolossé beliekhez írt levél 3:12-14 versei arra emlékeztetnek bennünket, hogy mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.
Nem az a munkám, hogy megjavítsam a személyt vagy rávegyem, hogy úgy lássa a dolgokat mint én. Az én feladatom az, hogy engedelmeskedjek Istennek azáltal, a Tőle kapott megbocsátást kiterjesszem a másik emberre. Azonban ebben a helyzetben úgy tudok egészséges maradni, hogy miközben megbocsátok, határokat szabok és nem engedem, hogy ez az ember kárt okozzon nekem, nem felemelő tettekre késztetve. A megbocsátás azt sem jelenti, hogy amit a másik tett, azzal minden rendben van. És azt sem, hogy az érzéseim nem számítanak. A megbocsátás azt jelenti, hogy úgy döntöttem, hogy folytatom a gyógyulást azzal, hogy a szívemet megtisztítom a haragtól és a keserűségtől.
Végül a Kolossé 3:17 azt mondja: Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Bármi, amit mondok és teszek azt mutatja be, hogy kit is szolgálok. Ha haragból és rosszindulatból cselekszem, engedem, hogy a sötétség eluralkodjon rajtam az ellenség által. Ha cselekedeteimmel tisztelem az Urat, Jézus nevének továbbadását és az Ő fényének terjesztését szolgálom.
Ha tisztelem az Urat, jó dolgokat fogok megtapasztalni a nap végén. Bármi más összezavarodottsághoz, érzelmi kimerüléshez és semmi jóhoz nem vezet.
A fent említett sms-t egy családtagommal dolgoztam fel, aki olyasmit mondott, amely a tisztánlátásomat segítette „Tudod, amikor a nehezebb utat választod, Isten megáld. Hiszen már megtapasztaltad korábban is, mekkora áldást jelent, ha olyan döntéseket hozol, amelyek Istent tisztelik. Tehát az áldást válaszd ma, és kerüld el az érzelmi viharokat, melyet önmagad igazolása közben megélsz.”
Tudom ez nem könnyű dolog, mert akkor kell ezeket az elveket alkalmazni, amikor leginkább fáj a bántás. De az, hogy sértve érzem magam, még nem jogosít fel arra, hogy még nagyobb káoszt csináljak magam körül, úgy, hogy fájdalmat okozok a reakciómmal. A téged ért bántásra még nagyobb bántással válaszolni, mindenképpen a konfliktus elhatalmasodásához fog vezetni, és nem az elrendezést fogja szolgálni. Valószínűleg nem tudom azonnal helyreállítani a kapcsolatomat a barátommal, ennek ellenére egészségesebb nézőpontból vizsgálhatom meg a helyzetet. Ha meg tudom tartani a békémet, miközben átgondolom a szituációt, sokkal nagyobb esélyem van arra, hogy a szívem valóságosabb tükrében reagáljak. Ne feledd, hogy csak azért, mert valaki feldobott egy labdát, neked még nem kell lecsapnod azt.
Nem kell abba a csapdába esnünk, hogy fájdalmat okozó szavakkal reagálunk. Nem kell elfeledkeznünk önmagunkról és sértetten visszavágnunk ilyenkor.
Ehelyett eldönthetjük, hogy a világban állandóan jelenlévő fájdalmat megállítjuk-e a saját kis világunkban. Mert dönthetünk úgy, hogy felül emelkedünk a bennünket ért sérelmen. Ekkor nem a sebeinket nyalogatjuk, hanem felszabadultan élhetünk.
Drága Uram, Ismered azokat a bántó szavakat és cselekedeteket, amelyeket megéltem. Kérlek, add a Te erődet, hogy ne visszavágjak, hanem a Te igazságod alapján reagáljak. Jézus nevében, Ámen.
Nem tudom ki találta ki azt a mondatot, hogy “A botok és a kövek eltörhetik a csontjaimat, de a szavak soha nem fognak megtörni!" A szerzőnek vagy az idegei lehettek acélból, vagy egy elhagyatott szigeten élhetett egyedül. Mert engem a szavak nem csak meg tudnak bántani, hanem arra is késztetnek, hogy visszavágjak és még undokabb legyek.
Történt már veled olyan, hogy tudtad az adott személynek nincs igaza, de neked igen? Vagy, legalább is, nagyon jó érvek szóltak melletted?
Ó, mennyire szükségem van arra, hogy ilyen helyzetekben kiálljak magamért! Olyan, mintha ilyenkor az ügyvédi énem jönne elő, és kétségbeesetten védeni akarná az igazát, és rá akarná bírni a másik embert, hogy amit én mondok az úgy van és neki is hozzám hasonlóan kellene gondolkodnia. A hozzáállásunkat pedig jogosnak és normálisnak érezzük.
Igen. De a normális nem mindig jelent jót. Különösen a Kolossé 2: 6-7 fényében, amely arra emlékeztet bennünket, hogy „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.
Ez a vers arra tanít, hogy az életemet Jézus tanításában gyökerezve és túláradó hálaadásban éljem. Épp az ellenkezője ennek, amikor énközpontú véleményekben gyökerezek és túlcsordulok a mogorvaságtól. Hagynom kell, hogy Isten mutassa meg nekem, hogyan lássam a dolgokat a másik személy szemszögéből és egy teljesen más nézőpontot nyerjek ezáltal. Ekkor fogok erősödni és tanulni.
Kolossé beliekhez írt levél 3:12-14 versei arra emlékeztetnek bennünket, hogy mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.
Nem az a munkám, hogy megjavítsam a személyt vagy rávegyem, hogy úgy lássa a dolgokat mint én. Az én feladatom az, hogy engedelmeskedjek Istennek azáltal, a Tőle kapott megbocsátást kiterjesszem a másik emberre. Azonban ebben a helyzetben úgy tudok egészséges maradni, hogy miközben megbocsátok, határokat szabok és nem engedem, hogy ez az ember kárt okozzon nekem, nem felemelő tettekre késztetve. A megbocsátás azt sem jelenti, hogy amit a másik tett, azzal minden rendben van. És azt sem, hogy az érzéseim nem számítanak. A megbocsátás azt jelenti, hogy úgy döntöttem, hogy folytatom a gyógyulást azzal, hogy a szívemet megtisztítom a haragtól és a keserűségtől.
Végül a Kolossé 3:17 azt mondja: Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Bármi, amit mondok és teszek azt mutatja be, hogy kit is szolgálok. Ha haragból és rosszindulatból cselekszem, engedem, hogy a sötétség eluralkodjon rajtam az ellenség által. Ha cselekedeteimmel tisztelem az Urat, Jézus nevének továbbadását és az Ő fényének terjesztését szolgálom.
Ha tisztelem az Urat, jó dolgokat fogok megtapasztalni a nap végén. Bármi más összezavarodottsághoz, érzelmi kimerüléshez és semmi jóhoz nem vezet.
A fent említett sms-t egy családtagommal dolgoztam fel, aki olyasmit mondott, amely a tisztánlátásomat segítette „Tudod, amikor a nehezebb utat választod, Isten megáld. Hiszen már megtapasztaltad korábban is, mekkora áldást jelent, ha olyan döntéseket hozol, amelyek Istent tisztelik. Tehát az áldást válaszd ma, és kerüld el az érzelmi viharokat, melyet önmagad igazolása közben megélsz.”
Tudom ez nem könnyű dolog, mert akkor kell ezeket az elveket alkalmazni, amikor leginkább fáj a bántás. De az, hogy sértve érzem magam, még nem jogosít fel arra, hogy még nagyobb káoszt csináljak magam körül, úgy, hogy fájdalmat okozok a reakciómmal. A téged ért bántásra még nagyobb bántással válaszolni, mindenképpen a konfliktus elhatalmasodásához fog vezetni, és nem az elrendezést fogja szolgálni. Valószínűleg nem tudom azonnal helyreállítani a kapcsolatomat a barátommal, ennek ellenére egészségesebb nézőpontból vizsgálhatom meg a helyzetet. Ha meg tudom tartani a békémet, miközben átgondolom a szituációt, sokkal nagyobb esélyem van arra, hogy a szívem valóságosabb tükrében reagáljak. Ne feledd, hogy csak azért, mert valaki feldobott egy labdát, neked még nem kell lecsapnod azt.
Nem kell abba a csapdába esnünk, hogy fájdalmat okozó szavakkal reagálunk. Nem kell elfeledkeznünk önmagunkról és sértetten visszavágnunk ilyenkor.
Ehelyett eldönthetjük, hogy a világban állandóan jelenlévő fájdalmat megállítjuk-e a saját kis világunkban. Mert dönthetünk úgy, hogy felül emelkedünk a bennünket ért sérelmen. Ekkor nem a sebeinket nyalogatjuk, hanem felszabadultan élhetünk.
Drága Uram, Ismered azokat a bántó szavakat és cselekedeteket, amelyeket megéltem. Kérlek, add a Te erődet, hogy ne visszavágjak, hanem a Te igazságod alapján reagáljak. Jézus nevében, Ámen.
foto:pinterest
Eggyet értek!Gyerek koromban a testi bántalmazás nem fájt annyira mint az utána elkövetkező "mosoly szünet". Ezen úgy érzem már részben sikerült túl jutni.Ami viszont még bánt, hogy attól a személytől kaptam mind ezt,akit egy gyerek a legjobban szeret és úgy gondolja, hogy ő ismeri a legjobban is.Igen, most szükségem lenne arra a nézőpontra ahonnan ezt Isten nézi! Köszönöm ezt a gondolatot, nagyon sokat segített! Ámen
VálaszTörlésA fenti megjegyzést szeretném kijavítani.A testi bántalmazás helyett a gyerekkori verésre gondoltam.
VálaszTörlés