Én megtettem a magam részét. Most Istenre bízom a többit
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Máté 11:28
Átadom Istennek. És elhatározom, hogy nem veszem vissza.
Talán neked is van valami az életedben, amit újra és újra megpróbálsz irányítani, pedig valójában nincs ráhatásod.
Egy helyzet, amit nem tudsz megoldani, mégis állandóan aggódsz miatta.
Egy ember, akit szeretnél megváltoztatni, pedig ő maga nem akar változni – te pedig többet próbálsz tenni érte, mint amennyit ő tesz saját magáért.
Egy elvárás, amiről tudod, hogy nem reális, mégis újra és újra csalódást okoz, és magával rántja az érzelmeidet.
Vagy egy vágy, amiről azt mondod, hogy már Istenre bíztad, de közben a háttérben továbbra is azon igyekszel, hogy te magad intézd el és hozd össze a dolgokat.
Ezekben a helyzetekben természetesen nekünk is megvan a magunk feladata. Meg kell tennünk azt, amit nekünk kell megtennünk. De nem kell megpróbálnunk azt is megtenni, amire egyedül Isten képes.
Miközben azon imádkoztam, hogyan tudnám ezt igazán megélni, Jézus szavai jutottak eszembe a Máté 11,28–30-ból:
„ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
Néha azt hiszem, azért kapaszkodom olyan görcsösen azokba a terhekbe, amelyeket valójában el kellene engednem, mert nem látom kézzelfoghatóan, hogy Isten mit tesz.
De attól, hogy nem látom, még munkálkodik.
A csendben is. A bizonytalanságban is. Akkor is, amikor fogalmam sincs, mi fog történni.
Ez azt jelenti, hogy nem kell tovább erőltetnem. Nem kell mindent irányítanom. Nem kell megpróbálnom másokat olyanná tenni, amilyenek nem akarnak lenni.
Elfogadhatom, hogy van valaki, aki megmentheti és helyreállíthatja ezt a világot – és ez a valaki nem én vagyok.
Ez nem azt jelenti, hogy feladom. Azt jelenti, hogy rábízom magam Jézus útjára, és megtanulok az Ő kegyelmében, könnyebben és szabadabban élni.
Milyen lenne, ha végre letennénk azokat a terheket, amelyeket olyan régóta cipelünk, és helyettük Jézus kegyelmének békés ritmusát választanánk?
Talán éppen ma van itt az ideje annak, hogy kimondjuk:
„Elég. Én megtettem, amit meg kellett tennem. Most pedig Istenre bízom azt, amit csak Ő tud megtenni.”
Legyünk ebben együtt engedelmesek Istennek: bízzuk rá azt, amit most leteszünk elé.
Hiszem, hogy minél inkább bízunk Benne abban, hogy Ő megteszi azt, amire csak Ő képes, annál kevésbé akarunk majd mindent a saját kezünkben tartani. És minél inkább elengedjük az irányítást, annál kevésbé fogunk szorongani attól, amit még nem ismerünk.
Istenem, kérlek, segíts, hogy le tudjam tenni ezt a nehéz terhet. Rád bízom a végeredményt, a kérdéseimet és mindazt, amit még nem tudok.
Segíts emlékeznem arra, hogy még ha továbbra is én próbálnám cipelni ezt a terhet, akkor sem tudnám irányítani, hogyan alakulnak a dolgok. Te vagy a tökéletes és mindenre elégséges Megváltó. Te már ismered a jövőt. Semmi nem ér váratlanul, és pontosan tudod, hogyan vezess át engem mindenen, ami előttem áll.
Segíts, hogy bízzak Benned.
Jézus nevében, ámen.
Forrás:
Daily Devotions
I’ve Done My Part, and Now I Must Let God Do His Part
By Lysa TerKeurst
AUGUST 13, 2026
Megjegyzések
Megjegyzés küldése