A világ nagy álma

 "Ha azt mondtam volna: "Én is így beszélek", íme, fiaid nemzedékét árultam volna el. Gondolkodtam ezen, hogy megérthessem, de túl nehéznek tűnt ez a szememben, míg be nem mentem az Isten szent helyére, és akkor megértettem sorsukat. Bizony síkos földre helyezted, pusztulásra vetetted őket. Mind elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Ha fölkelsz, Uram, úgy veted el őket, mint az álomképet ébredés után." 73. Zsoltár 15-20

 

Az első lépés ahhoz, hogy a keserűség és irigység gödréből kimásszunk, a dicsőítés. A zsoltáros belép a szentélybe, és az igaz Isten jelenlétében kitisztul a látása, kezdi fölismerni a távlatokat. Meglátja, hogy a gazdagok Isten nélkül az örök szegénység felé tartanak, a hírességek Isten nélkül a végtelen mellőzöttség felé haladnak. Egy álomban az ember lehet, hogy valami hatalmas lénytől retteg, de amint fölébred, csak nevet rajta, hiszen mit árthatna az a való életben? A világ minden hatalma és gazdagsága csak olyan, mint egy álom. Sem fokozni,sem tönkretenni nem képes a hívő ember igazi identitását, boldogságát, örökségét.

 

Uram, dicsérlek téged, mert világosabb vagy mint a hegyek, és tebenned én gazdagabb vagyok, mint ha az összes drágakő, amelyet a föld rejt, az én birtokomban volna. Segíts, hogy a te Lelked által az én életemben is megvalósuljon: "Fényében minden más homályba vész, szemléld csak az Ő dicsőségét!" Ámen. 

 

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com