Az Úrra vetni a terheket

 "Kezet emelt a vele békességben lévőkre, megszegte szövetségét. A vajnál is simább a szája, de szívében háborúság van. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig kivont kard az. Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz. Istenem, te a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszomjas és álnok emberek életük felét sem érik el. De én benned bízom!" 55.Zsoltár 21-24

 

Az Úrra kell vetnünk a terheinket. Ennek nem az lesz a következménye, hogy Isten minden bajt eltüntet az életünkből, hanem hogy megtart bennünket azokban, erőt ad ahhoz, hogy megküzdjünk velük. Ha egy viharba kerülünk és imádkozunk, Isten talán lecsendesíti a vihart, de úgy is segíthet rajtunk, ahogy Péterrel is tette, képessé téve őt arra, hogy a viharos hullámokon járjon és ne süllyedjen el. Ahogyan Péternek is Jézusra kellett figyelnie, így kell nekünk is tekintenünk a Megváltóra, aki türelemmel viselte az elárultság és kitaszítottság kínjait, hogy bennünket megváltson. Mivel ő megtette ezt értünk, benne bízva mi is ilyen türelemmel tudunk kitartani, amikor mi szenvedünk el hasonlót.

 

Uram, sok aggodalmam abból a gőgös hiedelemből fakad, hogy jobban tudom, hogyan kellene a dolgoknak történniük. Taníts meg engem rád vetni a terheimet - a te erődre és bölcsességedre bízva azokat. Ámen.

 

szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com