Vigasz és remény idén karácsonykor

Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet! (Hóseás 14:9b RÚF)

Miközben ezeket a sorokat írom, felpillantok a számítógépemtől, és a szemem azonnal a dolgozószobánk sarkában álló 2 méter magas műkarácsonyfára szegeződik. Már 2020 karácsonya óta áll.

Eleinte kicsit kínos volt, amikor június közepén átjöttek a barátaink, és meglátták a fánkat, de túltettem magam rajta, mert nagyon szeretem. Minden reggel felkelek, és bekapcsolom a karácsonyi fényeket. Elmosolyodom a látványtól!

Azt hiszem, részben azért hagytuk fent a fát 2020 karácsonya után, mert az élet olyan kemény és színtelen volt. Számtalan más emberrel együtt újra azon kaptam magam, hogy depresszióval küzdök, amikor egy globális világjárvány hatásait éreztük.

Aztán rájöttem, hogy a fa szikrázó fényei valahogy a reményre hívja fel a figyelmemet, és jobb napokra emlékeztetnek. De ennél sokkal többről is szó van. A fa naponta emlékeztet arra a pillanatra, amely örökre megváltoztatta a világot - a Megváltónk eljövetelére, arra a pillanatra, amikor a remény egy élettelen világ közepén elkezdődött.

A karácsonyfa eredetéről sok vita folyik, de én szeretem Luther Márton beszámolóját. Dorothy Haskins Luther gyermekei ünneplik a karácsonyt című gyermekkönyvében azt írja, hogy Luther Márton egy éjszaka a háza közelében lévő erdőben sétált. A fák ágaira hó hullott, és a holdfényben csillogtak. Annyira megragadta csendes, ragyogó szépségük.

"A kis fák bátran álltak ott, zöldek maradtak, miközben minden más kiszáradt, szürkévé és élettelenné vált körülöttük."

Luther tehát kivágott egy fát, hazavitte, és gyertyákkal díszítette fel. Haskins szerint "elmagyarázta a gyermekeinek, hogy a fa télen is zöld, mint a Krisztusba vetett hitünk. Friss marad a bajok idején is. A Krisztusba vetett hitünk még a bánatban is zöld marad. Az Ő vigasztalása még a kétségbeesés közepette is megmarad".

Ha belegondolunk, a történetünk egy fával kezdődött. Amikor Isten Ádámot és Évát az Édenkertbe helyezte, azt mondta nekik, hogy minden fáról szabadon ehetnek, kivéve egyről. Megtiltotta nekik, hogy egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról, különben meghalnak.

Amikor a kígyó belépett a kertbe, első cselekedete az volt, hogy rávegye Ádámot és Évát, hogy megkérdőjelezzék Istent: "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?..."(1 Mózes 3:1b) Második cselekedete az volt, hogy Istent hazugnak nevezte: " Dehogy haltok meg!" (1 Mózes 3:4b) A harmadik az volt, hogy azt sugallta, hogy Isten visszatartja őket: ... jól tudja Isten, ... megnyílik a szemetek..." (1 Mózes 3:5)

Amikor Ádám és Éva hallgattak a kígyó hazugságaira, és nemcsak leszedték a gyümölcsöt a tiltott fáról, hanem meg is ették azt, az egész föld megremegett. Minden megváltozott. Hirtelen Ádám és Éva szégyent érzett, és elbújtak Isten elől. Isten kegyelmében, állatbőrbe öltöztette őket, és kiküldte őket a kertből (1Mózes 3:6-21). Ha maradtak volna, ehettek volna az élet fájának gyümölcséből, és örökké élhettek volna ... de örökre összetörve. Isten túlságosan szerette őket ehhez, és túlságosan szeret téged is.

Tehát ahogyan a pusztulásunk egy fáról származik, úgy a megváltásunk is egy fáról származik. Krisztus, Isten szeplőtelen Báránya hajlandó volt átokká válni Isten és az emberiség szemében, hogy áthidalja a szent Isten és az olyan bűnösök közötti nagy szakadékot, mint te és én. Nehéz felfogni ennek a fajta szeretetnek a súlyát.

Isten így jellemzi magát: Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet! (Hóseás 14:9b RÚF) Amikor karácsonykor erre a képre gondolok, eszembe jut, hogy Ő meghallgatja imáinkat, és Ő a mi állandó gondviselőnk.

Ha szorongást vagy félelmet érzel ebben az időszakban, ne feledd, hogy Isten örökké tartó kegyelme veled van. Ahogyan azok a fák megragadták Luther Márton szívét, és örömöt szereztek gyermekeinek a gyertyafénynél, te és én emlékezhetünk arra, amikor ebben az évszakban a fákra tekintünk, hogy Isten mindig velünk van. Osszuk meg szeretetének fényét a körülöttünk élőkkel.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te soha nem változol. Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Köszönöm, hogy meghallgatod imáimat és vigyázol rám. Jézus nevében, Ámen.

forrás:by Sheila Walsh: Comfort and Hope This Christmas
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/11/14/comfort-and-hope-this-christmas?fbclid=IwAR0jZctfo_dgjSzf5pr43RDR87tJYIB9c72E3f_UU2ZWXfMg2HjaAdpn3Og


fotó: pinterest