Tarts meg másmilyennek, Istenem

Vannak részeim, amelyeket régen próbáltam elrejteni. Azt hittem, túl sok vagyok – vagy éppen nem elég. A furcsaságaim. Az érzékenységem. Az a mód, ahogyan a traumák olyanná formáltak, aki mélyen érez, aki észreveszi a kimondatlant, és aki talán a megszokottnál másképp szeret.

Sokáig azt gondoltam, le kell csiszolnom ezeket az éleket, hogy ne látszódjon a bennem lévő zűrzavar. El akartam rejteni mindazt, ami a sötétebb időszakokban formálódott bennem.

De ahogy telnek az évek, egyre inkább megértem: éppen ezek a részeim azok, amelyeket Isten eszközként használ. Az érzékenységem nem gyengeség, hanem olyan ajándék, amelyen keresztül mások meghallva és megértve érezhetik magukat. A megtört emberek talán éppen ezért érzik magukat biztonságban mellettem. Talán ezért válhat az otthonom menedékké azok számára, akik belefáradtak abba, hogy úgy tegyenek, mintha minden rendben lenne.

A zűrzavaros részeim otthonosan fogadják a zűrzavaros embereket.
Az érzékeny szívem teret ad mások könnyeinek.
A különös, egyedi vonásaim pedig levegőt engednek azoknak, akik már alig mernek lélegezni.

Nem akarok beleolvadni a sémákba. Nem szeretnék önmagam csiszolt, tökéletesre szerkesztett változatává válni csak azért, hogy érthetőbb legyek a világ számára.

Mert éppen azok a vonásaim hívják közel az embereket, amelyek kilógnak a sorból. Ezek mondják ki helyettük is: nem baj, ha nem illeszkedsz. Nem baj, ha nem sikerül minden elsőre. Jó, ha beismerjük: nem mi tartjuk össze az életünket, hanem Isten kegyelme tart meg minket.

Talán éppen ez a lényeg.
Talán Isten nem véletlenül alkotott ilyennek.

Barátom, ha valaha azt kívántad, bárcsak kevesebb lennél – vagy több – vagy bármi más, mint aki valójában vagy, állj meg egy pillanatra. Vegyél egy mély levegőt.

Isten tudatosan alkotott meg téged.
Minden furcsaságoddal.
Minden érzékenységeddel.
Minden apró, különös személyiség jegyeddel, ahogyan jelen vagy ebben a világban.

Az érzékenységed nem hiba a teremtésben.
Az érzékenységed egy kapu.

Nem kell beilleszkedned ahhoz, hogy Isten szeressen.
Nem kell mindent tökéletesen csinálnod ahhoz, hogy Ő észrevegyen.
Nem kell valaki mássá válnod ahhoz, hogy az Ő fényét hordozd.

A másságod nem hiba.
A másságod meghívás.

Valakinek szüksége van arra a szívre, amilyen a tied.
Szüksége van az őszinteségedre, a hegeidre, a nevetésedre, és arra az érzékenységre, amelyen keresztül Isten gyengéden megszólítja őt. Szüksége van arra a szabadságra, amit azzal adsz, hogy mersz önmagad lenni.

Ha valaha így suttogtad: „Istenem, nem tudom, miért vagyok ilyen”, lehet, hogy a válasz egyszerűbb, mint gondolnád.

Azért vagy ilyen, mert Ő ilyennek teremtett.
És Ő nem hibázik.

„Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek.” – Jeremiás 1:5

Istenem, oldd fel bennem azokat a feszültségeket, ahol még mindig olyanná próbálok válni, akinek Te sosem kértél. Csendesítsd el a félelmet, amely összezsugorít, és a kényszert, amely elrejti bennem azt, amit Te jónak neveztél.

Gyógyítsd meg a sebeket, amelyek azt tanították, hogy be kell olvadnom ahhoz, hogy szeressenek.

Tarts meg másmilyennek.
Tarts meg gyengédnek.
Tarts meg pontosan olyannak, amilyennek az anyaméh csendjében megformáltál, mielőtt a világ meg akarta volna mondani, kinek kell lennem.

Segíts megállni abban a szépségben és célban, amit belém helyeztél. Taníts bízni abban, hogy ahogyan megalkottál, az elég. Hogy a másságom kapu lehet valaki más gyógyulása felé.

Engedd, hogy az életem teret adjon másoknak újra lélegezni.

Ámen.

Forrás: Little Sparrow Loved

https://littlesparrowloved.substack.com/