Amikor úgy érzed, egyedül harcolsz

Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.(Galatáknak írt levél 6:2)

Volt idő, amikor az életem túl nehéznek tűnt. A rám nehezedő nyomás hatására bezárkóztam és elszigetelődtem. Amikor megkérdezték, hogy vagyok, mosolyogva azt feleltem: „Jól”, miközben belül csendben szenvedtem.

Amíg Jézus velünk van, valóban minden rendben lehet. De ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek küzdelmeink, vagy hogy soha nem érezzük magunkat magányosnak. Inkább azt jelenti, hogy annyira tapasztaljuk meg ezt az igazságot, amennyire engedjük, hogy valósággá váljon az életünkben.

Mert Jézus ajándékával együtt megkapjuk az Ő népének ajándékát is.

A Galatákhoz írt levél 6:2 arra bátorít bennünket, hogy „egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét”. Ennek azonban az egyik akadálya az, amikor nem engedjük, hogy mások meglássák a saját terheinket.

A Szentírás számos példát mutat arra, hogy Isten arra hív bennünket: támogassuk egymást az élet érzelmi, fizikai és lelki terheinek hordozásában:

Mózes és Áron.
Naómi és Ruth.
Mária, Márta és Lázár.

Talán te is, ahogyan én, felteszed a kérdést: hogyan vonhatunk be másokat a terheinkbe anélkül, hogy úgy éreznénk, terhére vagyunk nekik?

Amikor ezzel küzdöttem, Isten a következőkre emlékeztetett:

1. Vegyük körül magunkat Isten igazságával.
Isten a legnagyobb teherhordozó. Számára semmi sem túl nehéz. Minél inkább emlékeztetjük magunkat az Ő Igéjére, annál tisztábban látjuk a nehézségeinket is.

„Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:30)

2. Legyünk ott mások mellett.
Nem várhatjuk el, hogy mások mellettünk álljanak, ha mi magunk nem állunk hűségesen mellettük. Kezdjük apró lépésekkel: bátorítsunk minden nap valakit. Osszunk meg egy imát vagy egy igeverset. Mondjunk életet adó szavakat. Bármit is teszünk, legyünk következetesen jelen mások életében, mint a remény hangjai.

„A barát mindig szeretetről tesz tanúságot,de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.” (Példabeszédek 17:17)

3. Kérjünk kegyelemmel.
Ez számomra nem könnyű. Pedig az egyik legalázatosabb dolog, amit tehetünk, hogy bevonunk másokat a szükségeinkbe. Nem csupán arról van szó, hogy megkérdezzük: „Megtennéd ezt értem?” Hanem inkább: „Segítenél meglátni a reményt ebben a helyzetben?”

Van egy különleges szépsége annak, amikor együtt járjuk az élet útját. Ez pedig azzal kezdődik, hogy kegyelmesek vagyunk önmagunkhoz is. Egyikünk sem elég erős ahhoz, hogy egyedül végigcsinálja. Segítséget kérni nem gyengeség, hanem ajándék. Légy magadhoz is olyan irgalmas, mint másokhoz.

„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmat nyernek.” (Máté 5:7)

Tudom, hogy egyedül nem tudnám végigélni ezt az életet. Nem teher, hanem áldás együtt járni másokkal, és emlékeztetni egymást arra, hogy nem kell egyedül mennünk az úton.

Drága Istenem, köszönöm, hogy megtanítasz megosztani másokkal a terheimet. Adj kegyelmet és bátorságot, hogy engedelmes legyek ezen a területen — amikor segítséget adok és amikor segítséget kérek is. Jézus nevében, ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/02/21/to-the-woman-who-feels-like-shes-fighting-alone
fotó:pinterest.com)